WATTPAD

Kedves Régi Olvasóim!

Ezúton szeretnék mindenkit tájékoztatni, aki még olykor jelen van a blogger világában, hogy évek óta Wattpadon folytatom az írást. Nagyon sajnálom, hogy minden előjel és információ nélkül tűntem el én is a platformról!

Az alábbi linken találjátok a profilomat és könyveimet: https://www.wattpad.com/user/abszolutfeher
@abszolutfeher felhasználó néven találtok meg, de írói nevem, Lily Clark is szerepel mindenhol természetesen.

(Ezt az üzenetet minden történetemnél publikálom.)

Lily Clark

6.Fejezet~ Ironia

Hihetetlen gyorsasággal készülök el, fénysebességnél is gyorsabban talán. Fél óra készülődés után késznek nyilvánítom magamat és lemegyek a rám várakozók közé. Pontosan sikerül még elkapnom- bár ne sikerült volna- Parker és Justin gyilkos pillantásait egymás felé. Parkeren a szokásos sötétkék szmokingja van, ezúttal fehér inggel, hasonlóan apján is. Justin magát meg nem hazudtolva ül a piros öltönyében, kigombolt zakója enged betekintést piszkosfehér ingjére. Lábán –meglepő módon- fehér magas szárú cipő. Immáron szőke haja rendezetlenül, mégis tökéletesen áll. Látszik, hogy egy gramm zselét sem tett rá ezúttal. Szemei pedig a szokásosnál is szebben csillognak. Pimasz mosolya láttán hideg zuhanyként ér a tudat, hogy körülbelül percek óta bámulhatom. Tekintetem elszakítom és, mintha mi sem történt volna sietős léptekkel szelem át a nappalit az előszobáig, ahol egy fehér magassarkúba bújtatom lábamat.

Kelletlenül ugyan, de partnerem mellé lépek egy műmosollyal, oldalán libbenek ki a házból.

A szokásosnál is kevesebb életkedvvel szállok ki a lesötétített Aston Martinból. Kék ruhám selyem részén végigsimítok. Mellém lépő barátomba karolok egy erőltetett mosoly közepette. Időközben csatlakozik hozzánk a másik három férfi is. Justin védelmezően lép a másik oldalamra, ahol apa szokott menni, de most hátramarad, Shaddel. Óvatosan nézek fel műszempilláim alól Justinra, aki csak egy magabiztos pillantással próbál nyugtatni. Így lépünk be a hatalmas udvarba.

Egyből elemelek egy pohár pezsgőt az éppen előttünk elhaladó pincér tálcájáról. Máshogyan nem fogom tudni kibírni ezt az estét.

- Áh, Logan!- üti meg fülemet egy éles női hang.

Azonnal a forrás irányába fordulok és egy negyvenes éveiben járó párt pillantok meg. Szőke, rövid hajú nő homokóra alakjára gondosan ráfeszül a fekete csipkésruha, amit választott ma estére. Mögötte álló férfi öltözete teljes mértékig harmonizál partnerével. A legszembetűnőbb dolog mégis a hatalmas korkülönbség, hiszen a férfi lehet vagy hatvan éves, ha nem több. Végül is ez a „sötét oldalon” is akármikor megtörténhet.

Apám kezet fog a pasassal, míg a nőnek két puszit ad arcára. Timber duó is hasonlóan tesz, egyedül Justin nem üdvözli őket.

- Rose, hadd mutassam be a ma est szervezőit- lépek apám mellé.

Hatalmas vigyort varázsolva arcomra nyújtom kezemet bemutatkozás céljából először a dáma felé, aki szintén vigyorogva fogadja el a gesztusom.

- Natalja Kournikova, Anna Kournikova nővére és ennek a drága embernek a jegyese- néz mézes-mázasan a mellette álló pénzeszsákra.

- Rose Windsor, Logan lánya, Parker barátnője és brit királyi leszármazott- ha már annál tartunk, hogy ki kinek a rokona.

Az orosz dáma egy szörnyen erőltetett mosollyal veszi tudomásul az előbb hallottakat, valószínűleg nem mondtam neki semmiben sem újat. Nem törődően fordulok el felőle és az idősödő házigazdának szentelem teljes figyelmemet.

- Szervusz, Major McLow- nyútja felém mancsát.

Aprót bólintok és ezúttal már valamivel őszintébb a számon lévő görbület, mint eddig az egész este folyamán. Szimpatikus kisöreg.

- Jól látok?- hívja fel magára a figyelmet a teniszező nővére- Justin?- szemében hatalmas felismerés csillan meg.

Bieber pár lépést tesz a páros felé, ezzel teljesen megmutatva magát nekik. Major egy kézfogással üdvözli, míg a másik szinte egy szót is nehezen tud kiejteni ajkain a sokktól. Csak kapkodja a fejét ide-oda kis társaságunkon. Egy gúnyos mosoly ül ki arcomra az értetlenségét látva. Unszimpatikus egy nőszemély. Pár mondat bájcsevegés után végre mi is befelé vesszük az irányt a többi vendéggel egyetemben.

Most is megmutatkozott legalább Justin távolságtartó magatartásának eredménye; nem kezdtek el faggatózni az elmúlt hónapokról és a többi hozzá kapcsolatos témákról.

Üres tekintettel szelem át az udvaron tartózkodó tömeget. Igazából magam sem tudom, mi van velem, ismét. Bieber visszajött és újra minden teljesen zavarossá vált. Ahányszor csak egy apró morzsa kerül belőle az életembe minden fenekestül felfordul. Eddig teljesen biztos voltam a dolgomban, de most már abban is bizonytalan vagyok. Ott van még ez a szerelmi háromszög, ami kialakult a délutáni őszinteségi rohamával teljes mértékig megalapozva. Mégis, jelenleg csak egy dolog tud foglalkoztatni a két fiú. Justin vagy Parker, Timber vagy Bieber. Az előbbi mellett az életem-nagyjából- egyenesbe jött. Törődik velem, még ha néha nem is érdemlem meg. De ugyanakkor én nem táplálok felé hasonló érzelmeket, mint ő felém. Akkor ott van a vetélytársa, aki megállás nélkül csak bajt hoz a fejemre. Rendszeresen megbánt, de nem egyszer mentette meg az életemet. Emellett nagy hatással van rám, ami egyértelmű jele annak, hogy többet érzek iránta. Mégis mellette nehezebb az élet, mint Parker mellett és nem vagyok benne biztos, hogy megint leakarom futni ugyanazok a köröket, mint körülbelül az elmúlt fél évben.

Egy előttem legyező tenyér szakít ki önmarcangoló gondolataimból. Azonnal a testrész tulajára nézek, aki nem más, mint barátom. Jobb szemöldököm kérdőn felhúzom, és úgy teszek, mintha semmi sem történt volna a fejemben.

- Azt kérdeztem, hogy kérsz e valamit inni?- teszi fel-valószínűleg újra-a kérdést.

Megrázom fejemet ezzel nemleges válasz adva neki. Közben újra köreinkben köszönthetjük Major jegyesét, aki a szőke srác mellé csapódik, észrevétlenül, azt hiszem csak nekem tűnt fel, hogy idejött. Értetlen pillantásokat küld neki a fiú, mire az orosz beszélni kezd.

- Nézd!- mutat egy asztal felé.

Mondania sem kell, tudjuk kik ülnek ott. Luxus kurvák, vagy éppen csak kiéhezett nőszemélyek, változó. Néhány férfi már helyet foglalt korábban közöttük egy szép éjszaka reményében.

Tekintetem egyből Bieberre vezetem. Őszintén elmosolyodik és megrázza a fejét. A mellette tipegő nőnek erre fenn akadnak a szemei és értetlenül pislog az előtte állóra. Elneveti magát és beszélni kezd.

- Azt hiszem megjött az eszem, Natja- hangja őszintének tűnik.

Egy apró görbület jön a másik szőke szájára és helyeslően biccent egyet, majd kék szemeivel a fiút kezdi pásztázni. Körbepillant, meggyőződve arról, hogy senki sem figyeli őket.

- Különleges lány lehet, azért majd egyszer mutasd be- löki meg picit a vállát.

- Mindenképp- zárja le a témát.

Úgy érzem eleget hallgatóztam és talán túl sokat hallottam. A gondolatok fejemben újra összekuszálódnak, mint a mai nap folyamán szinte megállás nélkül. Türelmetlenül nézek fel cipőmről Parkerre és megszorítom picit a kezét, ezzel elérve, hogy rám figyeljen.

- Elmegyek mosdóba- vágom hozzá hidegen.

Helyeslően bólint és egy puszit lehel arcomra. Földnek szegezett tekintettel botladozok el a wcig. Kezeimmel egyből megtámaszkodom a mosdókagylón és a tükörbe nézek. Azt az embert látom, mint négy hónapja, mikor elment. Újra sikerült a szakadékba taszítania engem.

Öngyilkos gondolataim közepette nyílik az ajtó és szemem sarkából figyelem csak az azon belépő személyt. Egyből mögém lép és a tükörben nézünk egymás szemébe.

- Hát nem ironikus, hogy pont velem futsz össze a női mosdóban?- hangom cinikusan cseng.     

Magam sem tudom honnan jött ez a hirtelen erő, amivel felrántottam magam köré a falakat pillanatok alatt, de minden porcikám azt súgja, hogy tartsam magamat távol tőle.

- Mondjuk, ha belegondolok, maga az már ironikus, hogy az alvilágban ilyen puccos fogadásokon kell részt vennem.- teszek úgy, mintha ott sem lenne mögöttem.

- Szerintem az az ironikus, hogy még mindig együtt vagy Timberrel- és betalált.

Kezemet hatalmas erővel lendítem arcának. Talán még kint is lehet hallani a hatalmas csattanást. Arcán ott virít tenyerem nyoma és egy cseppet sem bánom ezt. Mély levegővételekkel próbálom nyugtatni magam, de nem sikerül. Fejemet földnek fordítom és szemeimet lehunyom. Hirtelen két kar fonódik derekam köré és védelmezően húz magához. Fejemet izmos mellkasába fúrom és belélegzem illatát.

- Attól még, hogy fáj az igazság, nem engem kell megpofozni- suttogja.    

       a sokktól.nik meg.    tte céljából először a dáma felé, aki szintén  korkülönbség, hiszen

5.Fejezet~ Válaszok II.

- Miattam?- kérdezek vissza gondolkodás nélkül.

Justin nem válaszol, csak elfordítja fejét. Én csak nézem őt és próbálom felfogni szavait, de nehezemre esnek. Szeretem. Felszakad belőlem egy fájdalmas sóhaj és a percekkel ezelőtti jelentek játszódnak le fejemben, amikor azt mondta, hogy nem miattam jött vissza és utál. Szólásra nyitom számat, amikor telefonom megszólal. Mindketten odakapjunk fejünket. Parker. Egyből Justinra nézek, aki csak egy „vedd fel”-t tátog nekem. Hezitálva ugyan, de elhúzom a zöld kis ikont és fülemhez emelem a készüléket.   

- Igen?- teszek úgy, mintha nem tudnám, kivel beszélek.

- Kicsim, jól vagy?- üti meg fülemet aggódó hangja.

- Igen, teljesen jól vagyok. Minden rendben- pillantok a mellettem fekvőre, aki csak engem bambul.

- Annak örülök- érzem, hogy elmosolyodik.- Holnap mikor megyünk anyukádhoz?

- Még nem tudom, majd hívlak, rendben?- próbálom lekoptatni.

- Rendben, megyek, mert dolgom van- vajon mi- szeretlek Kicsim!

- Én is- hazudok neki és magamnak is- puszi.- nyomom ki a telefont.

A lehető legmesszebbi pontra dobom a készüléket. Elfordítom fejemet és tenyereim közé temetem arcomat. Belesikoltok egyet és legszívesebben keresztül rohannék a falon. Talán még sikerülne is. Elegem van Parkerből. Elegem van Justinból. Elegem van mindenből és mindenkiből.

- Miért hazudsz neki?- hallom meg a szokásos rekedtes hangot.

Rá nézek és megrántom vállaimat, mire egy apró mosoly szökik arcára. Felül mellém és ölelésébe zár. Automatikusan fúrom fejemet vállában, mintha csak elbújhatnék a világ elől. Megcsap szokásos illata, ezer közül is felismerném ezt az illatot.

- Mert mást szeretek- csúszik ki számon egy- számomra- kéretlen mondat.

- Engem- válaszol azonnal, de inkább hangzik kijelentésnek, mint kérdésnek.

Elhúzódok tőle és az ágy szélére ülök, neki háttal. Agyamban ezer meg egy kérdés fogalmazódik meg, újra és újra. Annyi minden van, amit megkérdeznék tőle. De most rajtam a sor, hogy válaszoljak neki. Végül is, ennél rosszal már úgysem lehet. Egy keserű mosoly hagyja el számat az elmúlt időszakot átgondolva.

- Miből gondolod?- húzom fel szemöldököm, bár tudom, ő ezt nem látja.

- Rose, tudom.- hangja magabiztosan cseng.

Felé fordulok és végig mérem a fiút. Hátán fekszik, tarkója alatt kezei össze vannak kulcsolva. Összehúzom szemeimet és érdekesen pillantok le rá. Ezúttal ő sóhajt fel. Érti célzásomat és beszélni kezd.

- Tudom, mióta megmentettem az életedet.- kicsit elgondolkozik, majd felnevet.- Mondjuk az elég sokszor fordult elő- nekem is elhagyja számat egy kellemetlen mosoly.

Csak bólintok egyet nem túl meggyőzően, jelezve, hogy értem, amit mondott. Eldőlök és egyenesen a Justin illatú párnák közé kerül fejem. Belefúrom arcomat a puha anyagba. Mellettem besüpped az ágy és -valaki- átkarolja derekamat, ezzel közelebb húzva magához. Justin. Elmosolyodok, hosszú ideje talán először őszintén. Tenyeremet kézfejére teszem. Testünk teljesen összesimul. Nagyon hiányzott. Mellette teljesen biztonságban érzem magam. A védelmet adó karjai között könnyen lépek az álmok világába.

Óvatosan kezdem el nyitogatni szemeimet, ahogyan visszatérek a valóságba. Régen aludtam már ilyen jót. Pihenten nyújtózkodom egyet. Oldalra pillantva veszem észre, hogy Justin nincsen mellettem. Az ablakhoz lépkedek és elhúzom a sötétkék függönyt. Kint már sötét van, jó sokat aludhattam. Körbenézek a hatalmas udvaron, apa emberei mind a helyükön vannak. Megmosolyogtat, amikor megpillantom, hogy páran a szökőkút peremén ülve eszegetnek. Visszahúzom a napvédőt és elindulok lefelé a lépcsőn. Egészen nyugodtan lépkedek egyik fokról a másikra, mikor meghallom a nappaliból apa hangját. Egyből finomabban, kezdek lépkedni. Rossz szokásommá vált a hallgatózás és az ehhez tartozó lopakodás. Falhoz simulva nyitom a lehető legnagyobb füleimet. Justin sóhajtását hallom.

- Muszáj lesz, elmondanunk neki- beszél komoly hangon.- Olyan erősen szorította a kezemet, hogy alig tudtam kiszabadítani. Kezdek már én is félni tőle- hangjában apró jókedv is helyet kap.

Szinte látom magam előtt, ahogyan apa elmosolyodik, majd ismét egyből komolyra változik az arca. Egy ideig csak hallgat. Ideges levegővételeit hallom csak. Nem szeret semmit sem csak úgy mondani, csak azután, beszél, hogy maximálisan megfontolta a szavakat. Annyi kérdésem lenne tőle is, de nem szeretném felzaklatni a múlttal. Például érdekelne, hogy miért hagyott el minket? Szereti e még anyát? Hiszen minden áldott nap bent van nála a körteremben, pedig lenne más dolga is. Hogy, miért jött el a Windsoroktól? Miért pont Chicago? Miért a sötétoldalt választotta? És még megannyi kérdés merül fel bennem, amikre talán sosem fogok választ kapni. Már ha lesz merszem valaha feltenni neki, ezeket a kérdéseket.

Feladom a kémkedést, szerintem erre a kérdésre a mai napon már nem kapunk választ, és ez csak azért aggaszt, mert biztos vagyok abban, hogy rólam van szó.

- Te inkább tőlem félj, ha újra megbántod.- hirtelen megtorpanok, apa fenyegeti Biebert.- Jelenleg még te irányítod őt, nem ő téged.

- Még- motyogja Justin alig hallhatóan.

Összehúzom szemöldökömet, zavaros, amit beszélnek. Elegem van abból, hogy folyton titkolóznak előttem. Azt mondták, hogy még Justin irányít engem és nem én őt. Ebbe nekem is lesz beleszólásom. Azt még nem tudom hogyan, de kivételesen nem várom meg ameddig a bomba robban. Ezúttal én magam leszek a bomba.

Arcomra egy levakarhatatlan mosolyt varázsolok és kilépek a feljáró takarósából. Csupán néhány lépést teszek meg, mikor mindketten rám kapják a fejüket. Bieber mindent tudóan fürkészi arcomat, ha ő irányít, akkor talán azt is tudja, hogy többet tudok, mint amennyit ők mondanak el nekem. Csak megeresztek felé egy hamis mosolyt, ami neki is feltűnik. Leülök apa mellé a kanapéra és a tévét kezdem nyomkodni. A köztünk lévő csend már-már kezd kínossá válni. Apám krákog egyet ezzel elérve, hogy mindketten rá nézzünk.

- Rose, Justinnal éppen az esti fogadásról beszéltünk- hát hogyne, hazudj, még kérlek. Áthatóan nézek rá egy pillanatra, de egyből visszaveszem a korábbi arcomat.- Parker és Shad körülbelül egy órán belül érkeznek. Együtt megyünk.

Szemeim elkerekednek. Úgy tekintek rá, mint egy őrültre. Semmi kedvem még egy partyn mosolyogni este a fantasztikus alvilági embereknek, akik valószínűleg többet tudnak róla, mint én saját magamról. Indulatosan pattanok fel és mélyen nézek apa szemébe.

- Te is tudod, hogy a múltkori Timber családos este nem sült el a legjobban- sandítok Justin felé.

Akkor kerültem kórházba és akkor hallgattam ki Ryan telefonbeszélgetését. Visszagondolva lehet jobban tettem volna, ha nem hozom utána szóba a dolgot.

 „- És Justin merre van?- Néz apára Shad.- Egy ideje nem láttam és nem hallottam felőle.
Apám meg sem rezdül, mintha tudta volna, hogy mi lesz a kérdés és előre felkészült volna. Mindenki őt nézi és várja a választ, köztük én is. Mellkasom hirtelen emelkedni kezd és egyre szaporábban veszem a levegőt. Minden kezd elhomályosulni, a világ pedig forog velem együtt. A hőmérséklet pár pillanat alatt az egekbe ugrik. Körbe-köre tekintek. hátha valaki a segítségemre siet, de semmi. Következő pillanatban már a hideg kövön fekszem, eszméletlenül. Az emberek kiabálása és a kétségbe esett sikolyok közt egyedül a mentőhangja hallatszik.”

Akaratom ellenére idézem fel a dolgokat. Testem ívben megfeszül, ahogy lepörögnek előttem újra és újra az emlékek. Érzem magamat a kérdő tekintetek. Hirtelen Justin lép mellém és felém kezd közeledni a keze, amit egyszerűen elcsapok onnét. Amikor szükségem lett volna rá, amikor én miatta feküdtem a klinikán, ameddig én szenvedtem, akkor hol volt? Addig ő nem tett mást csak számára jelentéktelen nőkkel bújt ágyba. Parker. Ő volt velem, ő próbálta összerakni a szétszóródott darabjaimat a bandával együtt. Hiába tudja, hogy mást-is- szeretek.

- Kicsim, minden oké?- üti meg fülemet Parker hangja.

Egyből rákapom fejemet. Hidegzuhanyként ránt ki a gondolataimból. Aprót bólintok és megölelem. Hajamba puszil és rám mosolyog.

- Ha megbocsátotok, nem rég ébredtem fel. Szóval szeretnék én is elkészülni- nézek körbe.

Apa biccent egyet én pedig eltűnök a fal mögött.                          

4.Fejezet~ Válaszok I.

Hevesen csókol, mint akinek csak az az egy a fontos, hogy nyelvét ledughassa a torkomon. Nem bírok magammal és bejutást engedek nyelvének a számba. Meglepődik, nem számított rá. Visszacsókolok. Azonnal lassít csókján és finom táncra hívja nyelvemet. Egyik kezével végigsimít arcomon a másikkal pedig nyakamat kezdi cirógatni. Mindkét kezemet összefonom tarkóján. Szépen lassan elkezd hátradönteni az ágyán és fölém mászik. Számról áttér a nyakara és ott kezd el kényeztetni.

- Justin- nyögöm nevét.

- Mondjad- néz rám szemeivel és abbahagyja előző tevékenységét.

- Hallottam, amikor Ryannel telefonáltál.- Fordítom el oldal a fejemet.

Felidézem fejemben az emléket, minden egyes mozzanatra pontosan emlékszem.

„- Szereted, és szüksége van rád.- Mondja a telefonba, a másik oldalról üvöltés hallok.- Ne kiabálj velem, inkább próbálj meg elszámolni magaddal és az egész bandával ha történik vele valami.- Nyomja ki a telefont, majd megfordul és látja, hogy őt nézem.
Néma csendben leül mellém, és telefonját babrálja. Nem tud megszólal, ezért én töröm meg a csendet.
- Vele beszéltél, igaz?- Célzok Justinra.
Aprót bólint és felsóhajt. Egy pillanatra sem néz rám, végig a földet pásztázza hitetlenkedve.
- Nem fog hazajönni, ugye?- Megrázza fejét, de még mindig nem néz rám.- Gyűlöl engem.- Jelentem ki, mire felemeli fejét.
- A szerelem és az utálat egy napon születtek.”

Nem merek a szemébe nézni, félek a reakciójától. Legurul rólam egészen pontosan mellém, de nem hagy magamra. Számat rágom belülről idegességemben. Hatalmas levegőket vesz a mellettem fekvő fiú. Egyikünk sem tud megszólalni. Beáll a néma csend, ami ezúttal megnyugtató. Egyáltalán nem mocorog sem ő sem én.

- És mit mondtam neki?- teszi fel hirtelen a kérdést.

- Üvöltöttél vele, amikor rólam volt szó.- bámulom a plafont.

Elneveti magát, de ez most nem amolyan szánalmas nevetés, inkább olyan tehetetlen. Az újabb kérdés már ott van a nyelvem hegyén, de inkább becsukom számat és lenyelem a kérdések áradatát. Nem telik el egy perc már megint szólásra nyitom a számat, de rögtön be is csukom. Nem tudom, hogy Justin meddig tűri még. Megváltozott, vagyis, amit az előző pár percben mutatott magából. Mintha egy új Justin lenne előttem, az az Justin, akit régen csak olykor- olykor mutatott meg magából. Sokkal értékesebb ez az énje, mint a másik. Hogy én miért is szerettem bele? Én magam sem tudom.            

Felsóhajtok és végre ránézek. Egyből a barnaszempár fogságába esem, akit talán eddig is engem néztek. Elmosolyodik. Sosem láttam még mosolyogni.

- Gyűlölsz engem?- teszem fel a kérdést, ami kijelentésnek hangzik.

- Érdekel téged, hogy én mit gondolok egyáltalán?- húzza fel jobb szemöldökét, aprót bólintok.- Azért mentem el, mert gondolkodnom kellett. Mondjuk inkább azt, hogy menekülnöm. Hazamentem Kanadába és nem csináltam semmi, csak buliztam és hazavittem minden csajt. Egyik iránt sem éreztem semmit sem.- rázza meg fejét.- És, hogy gyűlöllek-e? Lehet jobban tenném, ha utálnálak tiszta szívemből.

Bólintok és tudomásul veszem a szavakat, pontosabban csak próbálom. Megint nem mondott semmi konkrétat, csak össze-vissza dumált, mintha csak apámat hallottam volna. Egyszerűen csak magamra hagyott, se szó, se beszéd nélkül. Mintha nem is ismernénk egymás, bár’ így lenne.

  „- Nem lehet.- Tett le a földre majd kirohant a szobából.
Értetlenül néztem utána, nagyokat pislogva. A bejárati ajtó csapódását hallottam mire felkaptam a fejem és elkezdtem lerohanni a lépcsőn. Kétségbe esett arccal rohantam az ajtó mellett lévő ablakhoz. Bieber fehér Ferrariaja hajtott el a háztól. Elment. Szemeimben könnyek gyűltek amiket elkezdtem megérezni az arcomon. Hiper gyorsasággal töröltem le az árulkodó jeleket és a szobájába
siettem. Hatalmas erővel csaptam ki az ajtót. A szobából eltűntek a cuccai, csak néhány tárgy maradt. Szekrény ajtaja tárva volt és a hatalmas üresség tátongott benne, a fiókok szintén így. Egy hatalmas lemondó sóhaj hagyta el a számat.- Elment...- Motyogtam magamban.”

Idézem fel magamban életem egyik legnehezebb korszakában kezdetét.

- És hogy van a barátod?- áll elő egy újabb váratlan mondattal.

Egyből eszembe jut agya reggeli mondata.

„- Nem szereted azt a fiút, ugye?- Céloz Parkerre- Te Justint szereted.- Emeli rám teljesen tekintetét.”

Jobban ismer engem, mint akárki. Teljes mértékben igaza volt, akkor is.

Gyorsan elhessegetem a fejembe bekúszó emlékek minden egyes foszlányát és Justin várakozó arcára nézek, ismét.

- Gondolom jól- rántom meg hanyagul vállaimat.

- Nézd, én sajnálom, hogy megcsókoltalak, nem kell neki elmondani.- kezd el magyarázkodni.

Elhűlve nézem a mellettem fekvőt. Mikor változott meg ennyire? Mielőtt letámadt olyan volt, mint a régi JB, most meg egy olyan személy, akit még sosem láttam. Nem tudom ki ez a fiú.

- Nem szeretem Parkert- válaszolok őszintén.- És tudod, akármikor megtenném újra és újra.

Kajánul elmosolyodik és egy apró csókot lehel ajkaimra, amit viszonzok. Csupán már másodpercig tart, de többet mond minden szónál.

- Miért jöttél vissza?

- Te magad is tudod erre a választ.

- Tőled szeretném hallani.- kötöm az ebet a karóhoz.

- Miattad.- ejti ki száján.

  

Helyzetjelentés

Drága Olvasóim!

Tudom, hónapokra eltűntem erről a blogról, de nem szeretnék most magyarázkodásba kezdeni, inkább térjünk a lényegre.

Már írom a következő részt, talán jövőhéten sikerül publikálnom is! Lassan már Justin és Rose történetének a végéhez közeledünk, előreláthatólag 5-8 fejezet és az epilógus van már csak hátra a ebből a blogból.

Viszont, ha már itt rizsázom meg is ragadnám az alkalmat, ahhoz, hogy egy kicsit hirdessem az új blogjaimat.

1., Happened (http://madridbantortent.blogspot.hu/) -7.Fejezet

A Fly Emirates elnökének személyében nem mást, mint Tim Clarkot ismerhetjük meg, aki történetesen a Clark lányok édesapja. Az ikrek csapongó és példátlan életmódot élnek apjuk pénzén, egészen addig, amíg megtehetik. 
Tim dolgozni küldi lányait két szponzorált futballcsapatához ezzel az egymásért ölni képes testvérpárt szétszakítva. Pep az AC Milánnál, míg nővére, Kate a Real Madridnál próbál szerencsét.

2., The Selected (http://akivalsztott.blogspot.hu/) -2.Fejezet

Egyik reggel Justin Bieber és falkája jellegzetes farkas vonyításra ébred. Egyből tudják, hogy ez mit jelent számukra. Új vérfarkas érkezik a városba, az ő államukba. Nincs más dolguk, mint megtudni ki is ez a személy, megvédeni tőle a települést és lakóit, akár saját és az ellenséges faj élete árán is. Hiszen ezért születtek.

3., More Than Workers (https://nemcsakegymunka.blogspot.com/) -hamarosan indul

Xenia Tchoumi modell és műsorvezető hölgy elszántan küzd a céljai eléréséhez és általában sikerrel is jár. Az orosz nő hideg és eltökélt jellemével könnyen küldi padlóra a számára nem kívánatos személyeket. Rideg és olykor lenéző magatartása megrémiszti az embereket, de akad valaki, aki emiatt csak jobban kezd érdeklődni a nő iránt. Lewis Hamilton a gyökeres ellentéte versenytársa exének, de ez őt egy cseppet sem zavarja.

4., Different (http://masokvagyunk.blogspot.hu/) -hamarosan indul

Sutton Shaw a híres Columbia Egyetem hallgatója, csak úgy, mint barátai. A borsos tandíjat csak a tehetősebb része tudja megfizetni New Yorknak. Sutton egy napon összefut egy hasonlóan tehetős, mégis rejtélyes fiúval. Louis Tomlinson hirtelen a mennyben érzi magát a lány különleges személyiségének köszönhetően. De, a két világ teljesen különbözik egymástól, amit nem csak a család és a barátok állítanak, még a fiatalok is tudják, hogy különbözőek. Sutton élete felhőtlen és hibátlan, míg Louisé tele fájdalommal és titkokkal. De a hibátlan nem létezik, hiszen hiányzik belőle a hiba.


Jó olvasást kívánok nektek és használjátok ki a téli szünet utolsó napját!

Xx Lily Clark

Kedves Olvasóim!

Sziasztok!

Úgy érzem, hogy a részekre ráfér egy kis javítás... Így az elkövetkezendő időmben ezen fogok dolgozni. Helyesírási-, fogalmazási-, tagolási hibák javítása és jelenidőbe átírás lesz az elsődleges célom a történet morzsáival. Úgy hiszem, hogy így élvezhetőbb és érdekesebb lesz a blog az olvasók számára. Nem szeretném teljesen előröl kezdeni a blogot, másokkal ellentétben, szimplán a részeken javítanék. 

Szóval, az elkövetkezendő időben ez fog nagyobb szerepet kapni, nem pedig az új részek megjelenése. Remélem azért nem haragszotok.

Xx Lily Clark

3.Fejezet~ Válaszokat

- Szívem, indulhatunk?- Lép mellém új barátom, Parker.
Aprót bólintok, majd elindulunk anyához a kórházba. Ajtón kilépve egyből Parker kék Aston Martinja felé vesszük az irányt. Kocsiba beülve beáll a néma csend közöttünk, körübelül egy hete vagyunk együtt, de valami mégsem olyan, mint amilyennek kellene lennie. Mélyen belemerülök gondolataimba amikből, partnerem zökkent ki.
- Minden rendben?- Kérdezi gyanakvó hangon.
- Persze!- Varázsolok egy biztató mosolyt arcomra.
Az út további része csendben telik, amit nem is bánok túlságosan.
A kórház elé érve boldogan szállok ki és egyből sietek a már eszméleténél lévő anyához. Szinte már a kórház egész személyzete ismer, így nem csoda, hogy már otthonosan nyitok be a szobájába. Mikor meglátom mosolyra húzom a számat, hogy én mennyire szeretem az édesanyám!
- Szia anya!- Ölelem magamhoz erősen.
- Szia kincsem- köszön vissza.
Leülök mellé és egyik kezét ölembe fogom. Tekintetével fürkészni kezd, mindent tudóan. Kérdő pillantást vetek felé, mire megrázza fejét szórakozottan.
- Nem szereted azt a fiút, ugye?- Céloz Parkerre- Te Justint szereted.- Emeli rám teljesen tekintetét.
- Lehetne, hogy ne Justin legyen a téma?- Nézek idegesen másfelé.
- Persze.- Bólint egy aprót.
Elbeszélgetünk egy jó ideig, mikor telefonom órájára pillantok, ami már 13:48-at mutat. Több, mint egy órája itt vagyunk. Én itt bent anyával, barátom pedig kint vár rám a kórterem előtt.
- Azt hiszem én megyek lassan, Parker már biztos türelmetlen.- Forgatom meg szemeim, majd anya fejére adok egy puszit.
- Menjél csak drágám, szeretlek!- Küld egy biztató mosolyt felém.
- Én is!- Lépek ki szobájából.
Parker mellé sétálok, majd megérintem vállát, mire felnéz telefonjából. A készüléket elrakja és megfogja egyik kezemet, mosolyogva.
- Jól van?- Érdeklődik anya iránt.
- Szerencsére.- Mosolygok, majd elindulunk kifelé.
(...)
Motor leállításával jelzi a ház előtt, hogy hazaértem, majd rám néz én pedig rá. Mindketten érezzük, hogy valami nem stimmel itt, de vajon mi? Gyanakvóan tekintünk körbe, viszont minden olyan mielőtt elmentünk. Combomhoz nyúlok, hogy megbizonyosodjak arról, hogy fegyverem szoknyám alatt lapul ha esetleg bent akármi lenne. Gyors puszit nyomok szájára, elköszönve tőle kiszállok az autóból és bejárati ajtónk felé veszem az irányt.
A házba belépve különös csend van, itt valami nagyon nincs rendben! Körbe nézek és éppen ekkor csapódik a mögöttem lévő ajtó. Egyből odafordulok a legrosszabbra is felkészülve.
- Bazdmeg Ryan! Ne ijesztgess már!- Üvöltök rá mikor egy zacskó chipset zabálva sétál velem szembe.
Szemei elkerekednek, arca elképed és szájából kiesik a kaja. Széttárom kezeimet kérdőn, hogy mégis mi a frászt művel már. Hülyének titulálva nézem őt.
- Mikor értél haza?- Nyel egy nagyot, majd ismét elkezdi tömi szájába az "ételt".
- Az előbb, de mi a fenét művelsz?- Tolom le.- Nem érdekel- emelem fel kezem, mielőtt megszólalna szomjas vagyok.- Indulok el a konyha felé, neki hátat fordítva.
Alig teszek meg pár lépést de valamibe beleütközök, pontosabban valakibe, Ryanbe...- Hozok neked, te csak várj meg itt!- Indul meg rohanva.
- Veled meg mi a fasz van?- Megyek kiabálva utána, azonban orrom előtt becsapja a konyhaajtót.
Veszek egy nagy levegőt, majd kifújom, hogy ne nyírjam ki. Kezemet a kilincsre helyezem és lenyomom azt, majd belépek az ajtón.
A konyhában szinte megdermed minden és mindenki, mikor meglátnak. Ry a pultnál szerencsétlenkedik, apa ül az asztalnál velem szembe, mellette a nagy darab haverja akinek a nevét még mindig nem tudom és nekem háttal valaki, akit akármikor felismernék, Justin. Egész testében megdermedve és idegesen veszi a levegőt. Fején fekete fullcapje, fekete felső, fekete bőrnadrág és piros Supra van rajta, tipikus Ő. De a haja világosabb lett. Ryanre nézek szúrósan aki Biebert nézi, Ő pedig a kezével játszik. Apára pillantok aki az asztalt nézi.
- Ha valaki végre megszólalna azt díjaznám!- Csapok egyet a mellettem lévő pultra.
Ő elkezdi megfordítani fejét, majd rám emeli tekintetét. Szemem le sem veszem Róla, csak Rá tudok nézni fejemben pedig minden összekuszálódik.
- Még ma!- Üvöltöm el magam idegesen.
Erre Justin elkezd lassan megfordulni, egészen addig ameddig teljesen szemben van velem. Szemeimbe néz, de elfordítom a fejem és kijövök a konyhából, kezdett már kicsit kínossá válni számomra ez az egész.
Az Ő szobája felé veszem az irányt, az ajtót szinte betöröm és látom, hogy újra be van rendezve az egész, szóval visszajött. Újra itt fog élni közöttünk.Hatalmas sóhajtok, nem akarom ezt. Óvatosan elmegyek az ágyáig, ahova leülök és a gondolataimba fojtom magam. Ha utál engem, akkor miért van itt?
- Mit keresel itt?- Állt meg velem szembe a szoba lakója.
Nem nézek rá. Hangjából így is tudom, hogy szemöldökét kérdőn felhúzza és ideges. Nem tudom miért, de ideges.
- Válaszokat.- Mondom halkan, talán hallja.
Elneveti magát és leguggol velem szembe, kezét állam alá teszi és felemeli fejemet ezzel szemkontaktust teremtve köztünk. Megmerevítem arcomat, hogy semmit se tudjon észrevenni rajtam.  Óvatosan arcomhoz nyúl és végig simít rajta, mire kicsit elhúzódok tőle, Ő pedig kaján vigyorra húzza a száját. Közelebb hajol számhoz, majd száját kinyitja.
- Gyűlöllek te ribanc! Egy percig se hidd, hogy miattad jöttem vissza!- Suttogja a számba, majd megcsókol.

2.Fejezet~ Gyűlölet

Édesapja rosszalló pillantásokat vet Parker felé, mintha valami rosszról leakarná beszélni őt. A kellemes szótlanság nem tart sokáig, mivel Shad beszédre nyitja száját.

- És Justin merre van?- Emeli tekintetét apára.- Egy ideje nem láttam és nem hallottam felőle.

Apám meg sem rezdül, mintha tudta volna, hogy mi lesz a kérdés és előre felkészült volna. Mindenki őt nézi és várja a választ, köztük én is. Mellkasom emelkedni kezd és egyre szaporábban veszem a levegőt. Minden kezd elhomályosulni, a világ pedig forog velem együtt. Hőmérséklet, mintha pár pillanat alatt az egekbe ugrott volna. Ryanre próbálok segítségkérően tekinteni, de sehogy se tudom eldönteni melyikük az, mind egyformának tűnnek és engem nézzek. Ne nézzenek, segítsenek!

Következő pillanatban az arcom a kemény kőbe csapódik, ami valószínűleg elreped. Másra már nem emlékszem, mint az éles mentőszirénázására.

- Várj Justin,ne menj el!- Rohanok utána.

Lábaim egyre jobban szedem, de Ő távolodik tőlem. Gyorsabban kezdek futni, mint eddig bármikor. Hirtelen megállok és körbenézek, Justin már sehol sincs,eltűnt. Megállás nélkül forgok körbe-körbe és mászkálok, hátha valahol meglátom.
Embereket látok, de egyik sem ő, még csak nem is hasonlítanak Rá. Hirtelen valaki megfogja a kezem, mire egyből odanézek amitől kissé megszédülők és fejemhez emelem karomat. Egy fiú, aki nagyon hasonlít Parkerhez néz velem szembe.
- Szia, Patrik vagyok és segítek neked elfelejteni Justint.- Mosolyog rám.


Szemeim hihetetlen gyorsasággal pattannak ki. Csipogás hangja üti meg fülemet, nyakamat pedig próbálom mozgatni, de nem tudom így csak a fehér plafon bámulása marad. Hallom, hogy az ajtó nyílik és emberek lépnek be rajta, majd szembe nézek egy őszülő férfivel.
- Minden stabil.- Nézi a műszereket, aztán rám pillant- Szia, Dr. Wilson vagyok a kezelő orvosod. Az állapotod most már stabil.- Ereszt egy mosolyt felém.
- Rose Windsor- mondom ki rekedten a nevemet.
Aprón elvigyorodik, majd lapoz egyet a papírjai között, amiket kezében tart, mióta belépett. Kis szünetet tart, mire újra megszólal.
- Tudom, Rose.- Néz fel papírjai közül.- Ha továbbra is ilyen szépen javulsz jövő héten talán haza is mehetsz.- Fejemet próbálom mozgatni, de nem sikerül-  Nyakmerevítő, ne is próbálkozz.- Húzza el szája szélét kicsit.- Bizonyára nem emlékszel arra, hogy mi történt veled. Hirtelen leesett a vérnyomásod majd elájultál, traumás sokk közeli állapotba került. Mikor elájultál, a fejedet beverted viszont meglepő módon csak a nyakadnak lett baja, ezért is van rajtad a merevítő.
Lehunyom szemem, ezzel jelezve, hogy értettem amit mond ha már bólintani nem tudok, beszélni pedig nehezemre esik. Az idősödő orvos még pár szóval elköszön tőlem mielőtt kimenne a kórtermemből. Rá pár percre apa lép be, majd leül az ágyam melletti székre. Néma csönd uralkodik a szobában.
- Hogy vagy?- Nyögi ki nehezen a szavakat.
- Szarul.
Bólint egy aprót aztán ismét a szótlanság telepszik le közénk. Nyel egy nagyot, aztán felsóhajt, mintha valamit mondani akarna,
- Holnap hazaviszlek.- Mondja monoton hangon- Semmi bajod sincsen kincsem, minden rendben lesz ígérem.
- Orvos szerint jövő héten mehetek csak- suttogom halkan, de így is hallja.
- Saját felelősségedre jössz haza.- Áll fel mellőlem.- Szeretlek!- Ad egy puszit homlokomra, majd kisétál.
Több éve, hogy utoljára éreztem azt, hogy milyen egy apai csókot kapni. Melegség tölt el tőle, újra van édesapám.
- Rose!- Jön be Ryan mellette pedig Parker. Kicsit arrébb húzódok amikor az utóbbit meglátom.- Minden oké?- Kerekedik felém Ry.
- Nem.- Mondom elhaló hangon. Bólint egyet, hiszen ő is tudja mi, pontosabban ki a bajom. Justin.
Ismét letelepedett a néma csend, Ry tud valamit, Parker pedig értetlenül néz hol engem, hol őt.
- De most akkor mi is van Justinnal?- Kérdez rá Parker.
- Fogd be!- Üvölt rá Ryan.
Szívem egyre gyorsabban kezd verni, majd a gépek visítása ütötte meg fülemet, valamit Ryan üvöltözése.
Szépen kezdem nyitogatni a szemeim, de nem mozdulok, nincs hozzá kedvem. Nekem háttal áll Ryan, telefonnal a füle mellett. Izmai meg vannak feszülve, láthatóan ideges. Egy hatalmasat sóhaj, aztán megszólal.
- Szereted, és szüksége van rád.- Mondja a telefonba, a másik oldalról üvöltés hallható.- Ne kiabálj velem, inkább próbálj meg elszámolni magaddal és az egész bandával ha történik vele valami.- Nyomja ki a telefont, majd megfordul és látja, hogy őt nézem.
Néma csendben leül mellém, és telefonját babrálja. Nem tud megszólal, ezért én töröm meg a csendet.
- Vele beszéltél, igaz?- Célzok Justinra.
Aprót bólint és felsóhajt. Egy pillanatra sem néz rám, végig a földet pásztázza hitetlenkedve.
- Nem fog hazajönni, ugye?- Megrázza fejét, de még mindig nem néz rám.- Gyűlöl engem.- Jelentem ki, mire felemeli fejét.
- A szerelem és az utálat egy napon születtek.


KH:8

14.Fejezet~ Hazudsz!

- Semmi kedvem itt rohadni! Menjünk!- Vállt el tőlem Justin
- Mégis hova megyünk? És ez most mire volt jó?- Futottam utána
- Vissza Chicagoba!- Rántotta meg a vállát
- Mégis hogyan?- Meredtem rá
- Autóval.- Vette elő a telefonját
Justin csókja valahogy megnyugtatott, visszahozott a földre, bizalmat adott, más volt, mint az ezelőttiek. Sokkal jobb...

- Szállj be!- Nyitotta ki a kocsiját
- Ez meg, hogy került ide?- Lepődtem meg
- Iderepült.- Forgatta meg szemeit- Szállj be!- Mikor ezt kimondta az eső elkezdet csöpögni
- Nem.- Vágtam rá egyszerűen
Nem érdekel, hogy csöpög az eső, akkor sem szállok be mellé! Nem bízok bent és tudom, hogy csak leakarna fektetni és ha nem sikerülne, akkor megerőszakol, vagy megver, vagy bezár, vagy megkínoz, vagy kinyír. Talán még az lenne a legjobb ha megölne, sőt biztos.
- Nincs kedvem megfázni. Beszállnál végre már?- Meredt rám
- Nem szállok be melléd!- Csaptam rá az autóra
Justinnak minden érzés eltűnt az arcáról, csupán egy maradt, a düh. Lehet, hogy nem kellett volna akkorát rácsapnom a " drágaságára". Idegesen az oldalához nyúlt, majd előrántotta a pisztolyát.
- Száll be!- Üvöltött, miközben rám fogta a fegyvert
- Ölj inkább meg!- Üvöltöttem neki vissza- Gyerünk!- Tártam szép a karjaim
- Üljél már be abba a redvás kocsiba!- Szorongatta a fegyvert
- Mi van? Nem mersz megölni? - Tettem karba a kezeim- A nagy Justin Bieber nem képes megölni egy védtelen embert? Hát gratulálok!- Nevettem fel
Justin elmosolyodott és meghúzta a ravaszt. A golyó szörnyű gyorsasággal elindult felém, testem befeszítettem, szemem összeszorítottam és vártam, hogy a golyó a testembe fúródjon. De nem történt semmi, a golyó lepattant testemről, mire szemeim kipattantak. Egyből Justinra néztem, majd a földet kezdtem el pásztázni. Hogy lehet, hogy csak úgy lepattanik rólam a golyó? Több ember hallt már bele ebbe, kezd olyan lenni minden, mintha hallhatatlan lennék, egyre és egyre furcsább. Agyamon a képek futottak keresztül. A tűzön keresztül jöttünk, a fájdalmak, a kiborulások,a hirtelen jövő mondatok, Ry mondata, Bieber csókja, ahogy lepattanik rólam a golyó, mi lett belőlem?!
- Neem!- Üvöltve estem a földre
Könnyeimtől semmit sem látok, az esőtől mindenem tiszta víz, de nem is érdekel, hogy hogyan nézek ki. Egy érdekel, hogy mi lett belőlem. S miért? Justin tényleg ennyire utál, hogy mosolyogva nyírna ki? Zokogásom egyre erőtlenebb lett már csak szinte szenvedtem. Az ég dörögni kezdett az eső pedig egyre jobban esett, zsebemben a telefonom rezegni kezdett, de nem tud érdekelni. Megint itt van a fény, ami vonz magába, beszippantott, nekem pedig semmi erőm ellene harcolni, megadtam magam és hagytam, hogy a sötétség eluralkodjon rajtam. Már nem sírok és nem érzek semmit sem.

Egy bordó szobában ébredtem, velem szemben egy Plazma Tvvel. Sötétbarna bútorok, kosárpalánk és egy mini skate park, az ablakok előtt vastag, fehér függönyök és a jellegzetes illat. Akármikor felismerném ezeket, Justin Bieber szobájában vagyok. Hirtelen megörültem, de örömöm alább hagyott. Az előbb még meg akart ölni. Szám beszédre nyitódott de egy hang sem jött ki belőle. Gyomrom pedig korogni kezdett. Túl nagy a csend, Bieber biztos nincs itthon. Ezzel a tudattal indultam lefelé, a konyhába.

- Rose?- Találtam magam szemben Juliennel
- Julien?- Tágultam ki a szemeim- Hogy kerülsz ide?
- Ez én is kérdezhetném tőled, te ribanc!- Indult el felém- Tönkre tetted az életem, most megfizetsz érte!- Üvöltözött
- Julien!- Kaptam el a kezét- Te tetted ezt saját magaddal!- Szorítottam kezét a lapockájához
- Hazudsz!- Rántotta ki a kezét
- Nem hazudok! Vedd már észre magad! Egy ribanc voltál és egy senki lettél!- Üvöltöttem neki vissza teljes erőmből
- Hazudsz!- Csapott arcon
Abban a pillanatban rám tört az a jellegzetes valami. Érezem, ahogy az izmaim megfeszülnek, a szívem egyre hevesebben ver, az ereim kidagadnak, kapkodom a levegőt, a szemeim vérben forognak és nem tudok semmit sem tenni ellene. Minden porcikám mozdul, minden azt súgta, hogy egy életre végezzek vele, de valami más visszatartott, valami olyan amit még eddig nem éreztem, valami ami még ennél is erősebb. Olyan, mint amikor egy oroszlán kiakar jönni a ketrecéből, de a ketrec visszatartja és nem engedi ki. A földet kezdtem el pásztázni, a megmaradt önuralmammal. A föld vizsgálatomba Julien zavart bele. Egy sikítás közepette esett össze, pontosan a lábam elé. Mikor megpillantottam hirtelen minden elszállt belőlem, az erő, az ellenerő, minden. Hirtelen felcsaptam fejem és automatikusan hátrálni kezdtem a vérző testtől.

- Ezzel sem lesz már több gondom.- Hallottam meg Justin hangját
- Bieber!- Ugrottam hátra
Hirtelen minden bevillant, köztük az is, hogy rám lőtt.
- Mondjad cica!- Nézett rám nagy szemekkel
- Ribanc...- Nyögte Julien
Épp készültem volna még egy utolsót belerúgni, de Justin megelőzött és még egy lövést adott le Julien koponyájára, minek köszönhetően, már nem szólal meg többé.
- N-ne bánts, k-kérlek!- Dadogtam
- Miért bántanálak?- Húzta fel jobb szemöldökét
- E-emlékszem...- Dadogtam még mindig
- Beledöglöttél? Nem! Neked olyan mindegy, úgyis túlélsz minden szart!- Tette el fegyverét
- Ez meg honnét veszed?- Sétáltam közelebb hozzá
- Kislány... Tudom és kész!- Vigyorodott el kajánul
- Nem vagyok kislány és kész!- Álltam vele szemben
- Akkor mi vagy?- Jött még közelebb
- Rose!- Suttogtam

Elmosolyodott, majd még inkább csökkentette köztünk a távolságot. Kezeivel combomhoz nyúlt és egy könnyed mozdulattal tett fel a konyhapultra. Nyakam kezdte el puszilgatni és szívni, miközben én a hajába túrtam.
- Justin! Kérlek!- Próbáltam eltolni magamtól
- Igen?- Suttogta fülembe
- Így is mindenki azt hiszi, hogy azon a bizonyos estén lefeküdtünk, nem akarom, hogy minimálisan is akár igazuk legyen!- Fordítottam el a fejem
- Ne aggódj!- Támadta meg ismét a nyakam
- Ne Justin!- Löktem el magamtól
Telefonom erős rezgésére lettem figyelmes, drága BadGirlünk vajon most mit talált ki? Telefonom gyorsan előhalásztam és elkezdtem olvasni a twittet.

" OMG! OMG!

Most kaptam a levelet magától a királytól, Justin Biebertől! Bieber leírása szerint azon az estén mikor leléptek semmi sem történt köztük Rose Windsorral! Akkor vajon miért léptek le olyan sietősen? És Bieber miért lépett le egyáltalán? Vagy Bieber hazudik? De miért hazudna ilyenről? Talán a nagy Justin Drew Bieber ismét szerelmes? Rengeteg kérdés, amikre csak idők kérdése és válasz érkezik! Vigyázz Bieber EGYSZER voltál igazán szerelmes és mi lett belőle? Mi nem felejtünk!

                                                                                                              

                                                                                                                               #BadGirl "

Mi? Jó vegyük sorba... Justin eddig engem akart lefektetni, hogyan írhatott BadGirlnek? Remélem is, hogy nem történt semmi és elhiheted drága BadGirl, hogy még én magam sem tudom, hogy miért léptem le, Justin miért jött egyáltalán velem és, hogy mi az igazság. Justin szerelmes belém? Hát ez röhejes! Utáljuk egymást, mindennél jobban! Justin volt valaha szerelmes? Vannak érzései?
Csak egy ember van aki mindegyik kérdésre tudja a választ, aki nem más, mint Justin.

- Ezt te küldted?- Tartottam elé a telefonom, de már ő is olvasta a sajátján

- Nem!- Vágta rá szúrós szemekkel

- Nekem ebből elegem van!- Vágtam földhöz a telefonom, majd kirohantam a konyhából

- Windsor! Nem mész sehova!- Üvöltött rám, amikor épp a kilincset készültem lenyomni

- Mégis miért?- Üvöltöttem vissza- Ki vagy te? Az apám?

- Szerencsére nem! Takarodj fel!- Üvöltött 

- Nincs kedvem.- Rántottam meg a vállam és leültem a kanapéra

- Nekem így is jó!- Jelent meg egy kaján mosoly az arcán

Egy szempillantás alatt felettem termett, már csak arra eszméltem fel, hogy fekszem a hátamon Bieber pedig felettem van ész a nyakamat szívja, kezeimet pedig a fejem mellé szorítja. Gyengéd csókokat lehet a nyakamra és finoman szívja, mintha nem is ő lenne az, nem durva és érzéktelen, hanem gyengéd és érzéki. Szinte már jól esik.

- Bieber?- Suttogtam

- Tessék?- Lehelte felembe 

- Ugye akkor nem fektettél le?- Suttogtam szinte alig hallhatóan

Minden bátorságom összeszedve kérdeztem meg tőle, pedig nagyon szégyelltem.

- Nem.- Mondta egysíkúan
Nem használta ki, hogy részeg voltam. Akármit csinálhatott volna velem, minden benne lettem volna és még nem is emlékeztem volna rá. De nem tette meg. Akaratlanul is egy kaján vigyor szökött arcomra.
- Azt csinálsz velem amit akarsz!

1.Fejezet~ Változások

Ma kereken négy hónapja, hogy elment. Senki sem beszél Róla azóta, sem semmiről ami Hozzá fűződik, mintha némán gyászolná Őt az egész banda. A szobája azóta zárva van és senki sem lépi át a küszöbét. Minden és mindenki sokkal ridegebb, mint azelőtt. Ebben pedig közre játszik az is, hogy anya azóta kórházban fekszik, eszméletlenül. Az orvosok tanácstalanok, állapota hol javul, hol romlik. Az iskola teljesen megváltozott, minden nap unalmasan telik, ugyan megmaradtam királynőnek, de király azóta nincsen. Utálom már ezt csinálni így, Justin nélkül. Nem is izgat túlságosan, Alexisék pedig... Hát ők még mindig azt hiszik, hogy minden olyan, mint volt. BadGirl egy búcsúlevél kíséretében megszüntette twitterjét. Ryan az egyetlen akit közel engedtem magamhoz az elmúlt időben. Apával nagyon sok időt töltünk együtt, mint kiderült róla "a sötét oldal" egyik legmeghatározóbb személyisége. Eleinte tartottam ettől, de mára már teljesen elfogadtam, bár még a mai napig sem váltak természetessé számomra az ehhez kapcsolódó történések, amikben ő csak az irányítás szerepét tölti be.

Az életem teljesen megváltozott.

Fáradtan kortyolgatom a reggeli kávém. Velem szemben apa hidegen pásztázza a sötétbarna asztalt és rám egy pillantást sem vet. Mellettem Ryan ül akiről még mindig nem tudom, hogy mit csinál itt. Szokatlanul nyugtalan tekintetével és ideges mozdulataival értetlen pillantásokat vállt ki belőlem. Szinte biztos vagyok benne, hogy Justin lesz a téma. Könyörgő tekintetem apára emelem, ha tehetném mindent felégetnék ami Rá emlékeztet. Apa íriszeivel enyémekbe néz és hangosan felsóhajt, majd hátradől a széken egyik kezével fejét fogva.

- Tudod Rose, nehéz erről beszélni, de Justin...- Neve hallatára szívem összefacsarodik és apát félbeszakítom.

- És nem is kell erről beszélni!- Állok fel idegesen- Ha megbocsátotok!- És ezzel ott hagyom őket. Szobámba sietek és hangosan csapom be az ajtót magam után. Földre roskadok és a gondolatok cikázni kezdenek fejemben csakis Róla. 

Hiányzik.  

Torkom elszorul és könnyekkel telnek meg szemeim, de nem sírhatok. Eleget sírtam már miatta és nem fogok többet. Kezeim segítségével feltápászkodom és a tükör elé lépek. Kezembe veszek egy fésűt útközben és csapzottan álló frizurám elkezdem kifésülni. Mikor belenézek a tükörbe szinte egy idegen néz rám vissza, teljesen megváltoztam. Hangosan felsóhajtok és lehunyom szemeim.
- Rose- Teszi vállamra kezét Ryan, én pedig arrébb ugrok ijedségemben.
- Mikor jöttél be?- Sétálok el előle- Nincs kedvem beszélgetni.- Nyitom ki az ajtót előtte, célzás képen.
Nem mozdul semerre csak farkasszemet nézve állunk egymással szembe. Ryan még mindig nem adja fel, azt hiszi Justin vissza fog térni. Néma csendben nézzük egymást, mintha éppen telepatikus üzeneteket akarna nekem küldeni. Megrázom fejem, hajamba túrok és ideges pillantásokat küldök Ryan felé.
- Kimennél végre?- Emelem fel a hangom.
- Rose, nem fogok kimenni.- Beszél hozzám totálisan nyugodtan.
Bennem még jobban felmegy a pumpa és becsapom az ajtót, aminek köszönhetően a fal végig reped. Szemem végig vezetem a repedésen és gondolataimba merülve leülök ágyam szélére. Ujjaimmal kezdek játszani, tördelem őket.

- Lenyugodtál végre?- Szól hozzám Ryan, jó pár perc elteltével.
Nem nézek rá szándékosan, mintha nem is hallottam volna, hogy hozzám beszél és a jelenlétéről is megfeledkeztem volna.... Bárcsak így lenne.
- Hé, tudom, hogy hallod- Ül le mellém én pedig ránézek- Nehéz volt az elmúlt időszak nekünk is, nem csak neked. De rengeteget változtál jó irányba és aki ismer, biztosan büszke rád.- Értetlenül nézek rá- Az eszméletlen édesanyád ágya mellett hónapok óta szinte minden nap ott ülsz órákat. Sokkal illedelmesebb, előkelőbb ember lett belőled, olyan igazi nő lettél akit senkinek sem 
sikerülne átbasznia és nem utolsó sorba kezdesz rájönni milyen is az élet igazi oldala.- Kedves szavaiért egy hálás pillantást vetek felé és megölelem egy picit.- Ma este Logannel fogadásra megyünk, gyere velünk. Apukád biztos örülne.- Ereszt egy halvány mosolyt felém.
- Rendben.- Bólintok egyet.- És azzal mi legyen?- Mutatok a falamra és halványan elvigyorodok. Ryan is elneveti magát picit, de igazából mindketten tudjuk, hogy nem vicces és a következményei sem apró mosolyok lesznek. Barátom feláll és az ajtóhoz lépked. Hihetetlen mennyi hisztimet, idegkirohanásomat, hülyeségemet viseli el szinte minden nap.
Kezét a kilincsre teszi, majd visszapillant rám.
- Szólok valakinek aki talán megtudja oldani.- Vigyorog szélesen, amit én is viszonzok ő pedig kilép az ajtón. Telefonomra nézek ami 11:56-ot mutat, sok időm van még estig. Felsóhajtok és visszamegyek folytatni a reggelizést, ezúttal már nyugodtabban.
Mikor leérek a lépcsőn még egy utolsó, nagy levegőt veszek és az asztal felé kezdek el haladni.
- Bocsánat az előbbi kirohanásomért.- Ülök vissza helyemre.
- Semmi gond.- Bólint egy aprót apa.- Ryantől hallottam, hogy este jössz velünk.- Sandít picit a mellette ülő fiúra.
- Így van.- Mosolygok.
(...)
Az autóból kiszállva egyből apa mellé sietek és együtt megyünk a hatalmas, nyitott kovácsoltvas kapu felé ami előtt egy nő és két férfi áll. Odaérve tekintetüket ránk emelik és a kezében lévő noteszre pillant a hölgy. Már innen lehet hallani a zenét ami a kertben szól és látni a rengeteg beszélgető, iszogató embert.
- Logan Windsor.- Tekint az alacsonyabb férfira édesapám.
A csaj sietősen kezdi keresni a felírt nevek között, majd egy "mehet" szócskával jelez. Mire besétálhatunk az udvarra. Próbálom nem kitörni a nyakam a füves talajon és valamiféle rendes utat keresni, amin sikeresen közlekedhetek. Mikor meglátom a térkövezett teraszt szemem felcsillan és jobban kezdek sietni, egészen ameddig odaérek. Apa és Ry végig sietős tempóban jönnek velem, hiszen rengeteg az ember. Apa hirtelen a hátamhoz ér, mire egyből odafordulok felé. Egy mosolygós férfival találom szembe magam, mellette pedig talán a fia téblábolhat.
- Rose, hadd mutassam be a házigazdát.- Kezemet nyújtom a férfinak.
- Rose Windsor- Mutatkozom be.
- Szia, Shad Timber.- Fog velem kezet. Még egy utolsó mosolyt eresztünk egymás felé majd elengedjük a másik kezét.- Ő pedig a fiam, Parker.- Mosolygok a nálam talán pár évvel idősebb fiúra , amit viszonoz.


KH,:5

Trailer~ II.Évad

Sziasztok!

Felkerült a következő évad trailerje Youtubera. Ami egyben azt is jelenti, hogy hamarosan felkerül az évadnyitó fejezet is. Pontosan nem tudom még mikor publikálom, nyár vége az utolsó határidő lesz számomra. 

Trailer elkészítéséhez hatalmas köszönet Boginak!

Xx Lily Clark

23.Fejezet~ Szép volt, jó volt, ennyi volt

Justin arcáról egyből lefagyott a vigyor, helyére döbbenet került. Szemei minden egyes pontomat végig mérték. Úgy nézett rám, mintha szellemet látna. Kezemet felemeltem és csettintettem egyet arca előtt, remélve ezzel visszatudom hozni a Földre. Tettemre Bieber felnevetett, majd megindult felém én pedig hátrálni kezdtem, még a falba nem ütköztem.
- Nem foglak bántani.- Mosolyodott el halványan.- Miért félsz tőlem?
- Én kérdeztem előbb.- Nyeltem egy hatalmasat, mire Justin felnevetett.
- Nem az óvodában vagyunk.- Röhögött a képembe.
Arcomat elfordítottam és lehunytam a szememet. Késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam és pofoncsapjam egyszerre. Lassan elkezdtem kifújni az eddig bent tartott levegőt, majd újra mélyeket lélegeztem. Justin alkarján támaszkodott a fejem mellett és számtól néhány centire még mindig vigyorgott. Fejem hirtelen felé fordítottam és tekintetem szemébe mélyesztettem. Perceken keresztül néztünk farkasszemet még nem ő törte meg a szemkontaktust egy csókkal. Nyelve erősen bejutásért könyörgött mire visszacsókoltam. Egyik kezemet nyaka köré helyeztem a másikkal pedig a hajába túrtam, mire derekamnál fogva megemelt én pedig a lábaimat csípője köré csavartam. Fenekemnél fogva tartott és a falnak támasztotta hátamat.
- Bieber szeretkeztünk mi már?- Suttogtam fülébe ezzel megszakítva a csókunkat.
Nyakamnak támadt egyszerre, amint befejeztem a mondatot. Apró csókokat hagyott rajta és közbe-közbe szívta a nyakamon lévő puha bőrt. Fejem saját vállamra hajtottam és minden figyelmem Justinra szegeződött. Zihálva vettem a levegőt, ami csak egyre jobban beindította és már fogait húzta végig nyakamon, minek hatására libabőrös lettem. Akartam őt. Lábaimmal amennyire tudtam csak még közelebb vontam az agyékát magaméhoz. Hajába megállás nélkül túrtam bele. Másik kezemmel pedig pólója alatt simogattam hátát.
- Nem.- Nézett mélyen a szemembe.- Nem feküdtünk le.- Erősítette meg az előbbi mondatát, mire nekem is eljutott a tudatomig.
Tekintetem az övébe fúrtam. Szemei lángoltak a vágytól és valami más is megbújt mögötte, valami olyan amit még sosem láttam a szemében és senki más sem. Az érzelmeit végig próbálta eltűntetni tekintetéből, így vad harcot vívtak a vegyes érzelmek. A megbánás, a fájdalom, a hiányérzet és a felismerés apró lángja csillogtatták meg szeme sarkát. Értetlenül tekintettem rá, de ő csak rezzenéstelen arccal nézett engem. Szájára pillantottam és megcsókoltam, de nem viszonozta, szinte ellenkezett.
- Nem lehet.- Tett le a földre majd kirohant a szobából.
Értetlenül néztem utána, nagyokat pislogva. A bejárati ajtó csapódását hallottam mire felkaptam a fejem és elkezdtem lerohanni a lépcsőn. Kétségbe esett arccal rohantam az ajtó mellett lévő ablakhoz. Bieber fehér Ferrariaja hajtott el a háztól. Elment. Szemeimben könnyek gyűltek amiket elkezdtem megérezni az arcomon. Hiper gyorsasággal töröltem le az árulkodó jeleket és a szobájába
siettem. Hatalmas erővel csaptam ki az ajtót. A szobából eltűntek a cuccai, csak néhány tárgy maradt. Szekrény ajtaja tárva volt és a hatalmas üresség tátongott benne, a fiókok szintén így. Egy hatalmas lemondó sóhaj hagyta el a számat.- Elment...- Motyogtam magamban.

Évadzáró~ Rövid szünet

Sziasztok!

Nagyon furcsa most ezt elkezdeni, nem is tudom hogyan kéne kezdenem... Rengeteget gondolkoztam a záró epizódon, hogy ne legyen sablonos, izgalmas és tartalmas legyen és én úgy érzem ez sikerült is. Sok kérdésetekre fény derül majd benne. 

Valamint lesz egy rövid szünet, a blog új évadjának első fejezete június körül fog megjelenni és mit tartalmaz majd? Hamarason mindenre fényderül. Nem fogok teljesen eltűnni, blogjaimon jönni fognak a részek, chatet használni fogom minden blogomon és az új évaddal kapcsolatban információkat fogok közzétenni.

Hamarosan megjelenik az utolsó rész is, még a mai napon. 

Köszönöm, hogy eddig velem tartottatok és remélem maradtok is:

Xx Lily Clark

22.Fejezet~ Összezavarodva

Fejemet egyből felkaptam a mondat hallatán. "Nyírjátok ki mielőtt Bieberrel ideérnek!"... Csak ez a mondat csengett a fejemben, semmi más. Bieber és apa és ezek az emberek? El sem tudom hinni, hogy apának valaha akármi köze is volt ezekhez! Mikor kiderült hogy Biebernek a "főnöke" vagy micsoda, már akkor elgondolkoztam azon ki is lehet ő, valójában. Tegyen is akármit, legyen is akármekkora "főnök" ő az apám.
Éles sípolás, majd egy ajtónyitódása törte meg a csendet.
- Mekkora profizmus!- Kezdett el valaki tapsolni, majd felénk haladni. Arcát nem látom, hiszen a mögöttem lévő helyiségből lépett elő, talán ezzel megmentve az életemet. Az előttem álló férfira tekintettem akin a félelem kezdett eluralkodni, a helyiségben a döbbent csöndet tapintani lehet.- Nem rám számítottál? Gondolhattad volna, hogy érte eljövök!- Érintette meg a fülem egy ismerős hang, aki az "érte" szót erősen kihangsúlyozta. Szemeim egyből felcsillantak, most kezdem csak felfogni mi is töntént és most mi történik velem.
A férfi vett egy száznyolcvan fokos fordulatot és azon az ajtón próbált menekülni amin bejött. Ahogy az lépett volna ki, egy hatalmas testbe ütközött, amin a hang csak nevetett egyet. A hatalmas test belépett és a kezénél fogva felemelte a férfit.
- Logan kérlek ne tedd! Beszéljük meg!- Kezdett el könyörögni, Logannek. Vagyis az apámnak!
A pasin látszott, hogy egy cseppet sem beszél már félre. Minden szót teljesen komolyan gondol, élni akar!
- Ezen nincs mit megbeszélni, Aslan! Ő a lányom!- Üvöltött a tőle több méternyire lévő pasasnak. Viszont nem sok érzelmet láttam apán, aki fejét felém fordította és egyik kezét felemelte valami jelet adott, miközben szemeivel gyilkolni tudott volna, de látszott rajta hogy visszafogja magát. Lövés hangok következtek. A két szorítás egyhült, majd teljesen eltűnt. Megrémülve kaptam a fejem a mellettem fekvő két hullára, majd két lépésnyire eltávolodtam tőlük és felnéztem a lövések a irányába.
Teljesen tanácstalanul álltam, mindenki a reakciómra várt. De én nem tudtam még csak mozdulni se, én nem erre számítottam!
- Minden rendben lesz!- Súgta valaki a fülembe, miközben átölelt, de már kifelé vezetett ebből a rohadt házból, Logan vagyis apa. Viszonoztam a ölelést, és sírni kezdtem. Csak zokogtam, nem tudtam megszólalni. Fogalmam sincs mi történik velem, csak annyit tudok hogy nagyon jól esik sírni. A védelmező ölelés egyre nagyobb biztonságot jelentett számomra.- Szállj be!- Nyitotta ki egy fekete Range Rover Evoque hátsó ajtaját, majd beszállt mellém.- Induljunk!- Szólt előre a sofőrnek, aki egyből el is indult. Én pedig útközben elaludtam.



Reggel, vagy ki tudja mikor egy szobában ébredtem, egyedül. A tegnap történtek után nem tartottam túl fontosnak, hogy milyen is ez a szoba, egyből az ajtó felé indultam. Mindent tudni akarok!
Az ajtót gyorsan kinyitva léptem ki a folyosóra, ahol beleütköztem valakibe. Hoztam ismét a formámat. Fejem egyből felkaptam és szabadkozni kezdtem.
- Bocsánat!- Lett hangom ijedt.
Az a férfi állt előttem, aki tegnap is ott volt, a melák néger pasas. A felfedezésemre a szemeim hatalmasra és értetlenkedőre nyíltak. A pasi csak egy halvány, semmit mondó mosolyt húzott a szájára majd tovább sétált. Egész aranyosnak tűnik.
Miután ezt az ügyet sikeresen lezártam magamban, körbenéztem és elindultam az a személy után akibe az előbb ütköztem bele. A szoba amiből kiléptem egy széles folyosó közepén volt, a folyosón még másik három szoba helyezkedik el és jobbra a lépcső lefelé.
A lépcsőn gondosan raktam egyik lábam a másik után, nem akartam ismét neki menni valakinek vagy épp leesni a lépcsőn. Mikor leértem a lépcső mögül beszélgetés hallatszott és arra felé indultam el.
Egy kanapén ülve találtam édesapámat, a néger férfit és Biebert. Szemeim hitetlenkedőre változtattam, szemöldökeim felvontam és vészes pillantásokat küldtem apám felé, aki láthatón meglepődött csak tudnám, hogy min. Ajkai elválltak egymástól, szemeivel többször végig mért engem.
- Nem pont így gondoltam, mikor azt mondtam, hogy intézd el hogy kényelmesen tudjon aludni!- Nézett Bieberre aki megnyalta ajkát.- Öltözz fel légyszíves, Rose!- Mutatott végig rajtam.
Egyből végig néztem magamon és rádöbbentem, hogy egy fehér póló és egy bugyi van csak rajtam. Egyből megértettem az előbbi szituációt és elpirultam egy kicsit. Már épp indultam volna mikor eszembe jutott, hogy miért is jöttem.
- Nem megyek sehova ameddig nem kapok válaszokat!- Indultam el feléjük újból.
- Gyere Rose, felöltözünk aztán mindent megbeszélünk!- Kezdett el azonnal közeledni felém Bieber.
Fejemre egy undorító grimaszt varázsoltam ezzel jelezve nem tetszésemet. Kezeim magam elé emeltem védekezés képp és egy lépést tettem hátra. Apám ezzel nem törődve intette egyet Justinnak, megköszönése jeléül, aki kezeit vállamra tette majd felvezetett a lépcsőn.

- Utállak Bieber!- Szólaltam meg, ahogy felértünk a szobába. Csak egy gúnyos mosolyt húzott a szájára és fejét megrázta.- Komolyan mondtam!- Tettem csípőre kezeimet. Felém fordult még mindig mosolyogva.
- Tudom, hogy hazudsz!- Simított végig az arcomon.- Valamint, neked csak főnök!- Röhögte el magát, mire nekem is nevethetnékem támadt.
Soha az életben nem szólítanám így és ezt ő maga is nagyon jól tudja, életem múlna ezen a szón még akkor sem nevezném így őt. Nem érdemli meg, sokszor segített rajtam, de akkor sem.
- Nem felöltöznöm kéne a csevegés helyett?- Sandítottam felé.
- Nekem van jobb ötletem is!- Nyúlt pólóm alá.
- Nincs nekem most erre időm, Justin!- Löktem el magamtól, majd elakartam kezdeni öltözni.- Mégis most nekem mit kéne felvennem?- Tártam szét karjaim.
Nem válaszolt semmit, csak kisétált az ajtón én pedig idegességemben az ágyba vágtam magam és beleordítottam párnámba. Szétterültem az ágyon és vártam a csodára, de csak a "drága" Bieber jött. Egyből felültem és kérdőn pillantottam a kezében lévő ruhákra.
- Vedd fel őket!- Rakta le mellém és leült az egyik fotelba, amit csak most vettem észre, hogy kettő is van belőle.
A ruhákra pillantottam, egy kis vacillálás után pedig elkezdtem végig nézni miket is hozott nekem. Mind az ő ruhái. Egy szürke ülepes melegítő nadrág, fehér feliratos póló és egy fekete Calvin Klein feliratú boxer, kezembe vettem és felhúzott szemöldökkel, kérdő tekintettel néztem a szobában ülő emberre.
- Hozhatok más színben is ha nem tetszik.- Rántotta meg vállát, majd telefonját kezdte nyomkodni.
- Biztosan van valami éjszakai partnerednek itt felejtett fehérneműje.- Tettem le az alsógatyát.
Tekintetén rám emelte és gyilkos pillantásokat vetett felém. Párszor végig mért, majd száját szólásra nyitotta de egy hang sem jött ki belőle. Döbbent és egyben lenéző tekintettel nézett rám.
- Te komolyan azt hiszed, hogy én akárkivel lefekszem? Nem akarok semmilyen fertőzést elkapni, de ha te ennyire szeretnél akár többet is, szerzek neked nem egy olyan bugyit.- Fintorodott el.
Számra egy hatalmas "O" alak formálódott és minden porcikámra kiült a döbbenet. Szégyenemben a földet kezdtem el nézni. De én most miért is szégyellem magam? Bieber miatt? Hol hagytam az eszem?!
- Nincs melltartóm.- Jelentettem ki teljes egyszerűséggel.
Felsóhajtott majd elsétált az egyik sarokba ahova pár ruha le volt szórva, lehajolt és mellém dobott egy fehér melltartót, azt ami tegnap volt rajtam. Bólintottam egyet a köszönetem jeléül, majd felnéztem rá. Pár lépésnyire állt tőlem és engem fürkészett.
- Szeretnék felöltözni. Menj ki légyszíves!- Néztem szemébe. Nem tudom mi történik velem, egyik percben bunkó vagyok, aztán elszánt, majd egy félős nyuszi. Talán ez a helyzet, hogy semmit sem tudok és a közel tíz éve látott apám előkerülése kicsit összezavart, minden olyan zavaros.
Justin felnevetett mondatom hallatán.
- Nem egyszer láttalak már meztelenül, emlékezz csak! Lefeküdtünk.- Kacsintott rám
- Justin!- Csattantam fel egyből.- Ilyen nem volt! Te magad mondtam!
- Vagy csak te nem emlékszel rá! Amúgy meg, hazudhatok is!- Kontrázott egyből vissza egy sunyi kis mosollyal a szája szélén.- Öltözz már, addig elfordulok!- Ripakodott rám, majd elfordult és ismét telefonját kezdte nyomkodni míg én átöltöztem.
Miután végeztem az öltözéssel leültem az ágyra.
- Kérdezhetek valamit?
- Apádnak elkellett mennie, szóval én maradtam most egy ideig neked. Ha nemet mondok akkor is kérdezni fogsz, szóval tök mindegy.- Nevette el magát.
- Éreztél valaha többet irántam?

KH: 9

21.Fejezet~ Logan Windsor lánya

Magamtól jöttem, saját akaratomból vagyok itt, nem kényszerített senki. Kaptam egy ajánlatot, amit elfogadtam és úgy érzem, jól tettem. Az én életem úgyis romokban hever. Nincs apám, nincsenek barátaim, van egy kamu pasim és képmutató zsarnok lettem.
Adelet csak a hírnév érdekli. Alexis és Georgina a királynő alatvalói, akárki is a királynő. Ryannek és Fredonak nincs más választásuk, el kell viselniük. Bieber pedig egy rejtélyes kirakós, aminek a titkát senki sem tudja megfejteni és talán örökké megfejtetlen marad, de egy biztos, nem Patricia Kingl ennek az egyedüli oka.
- Kifelé!- Zavarta meg egy férfi a gondolatmenetem.
Agyamat kiürítve szálltam ki a Porsche terepjáróból. Drága autó, ha erre van pénze a fogvatartómnak, akkor remélhetőleg nem egy koszos pincébe leszek bezárva, de biztos, egy koszos pincébe leszek bezárva.
Két férfi a felkaromon fogtak és kezdtek el maguk után rángatni. Szorosan fogják a karomat, mintha menekülni akarnék. Egy hátsó kapun lépük be az óriási kertbe. Azonnal szemügyre veszem a házat, hatalmas és elegáns, a kert ugyancsak ilyen. Halk zene szól a ház egész környékén és nyüzsgés hallatszik odabentről, mintha valami rendezvény lenne bent. Telefonom erős csörgésbe kezdett amit a másik négy pasas is kiszúrt.
- Ezt most elveszem.- Vette ki a zsebemből az egyik.- Georgina, szép név.- Nézte a kijelzőt.- Rose most nem ér rá!- Vette fel a telefont, majd ki is nyomta.
Izmai megfeszültek, arca áradt a dühtől. Tekintetét rám emelte és szemei villámokat szórtak.
- Georgina Sheo?- Lépett hozzám közelebb.
Szemem sarkában ott ült a könny és nem tudom, mit kéne tennem. Meneküljek? Válaszoljak? Maradjak csendbe? Hirtelen egy pofont kaptam jobbról, úgy érzem jobb lesz ha válaszolok.
- Igen, ő volt az.- Küzködtem könnyeimmel, amik nem tudom miért de a felszínre akartak töri.
Idegesen kezdte markolászni a kezében lévő telefonom. Egyik lábáról a másikra állt át és az agya kattogása ezer méterről is hallatszódhat. Szemei cikázni kezdek a másik három férfin, majd a
harmadik felé fordult, ő az egyetlen aki még nem tett velem semmit sem.
 - Tartsd már kordában a lányod!- Vágta földhöz a telefonom, ami darabokra tört.
A férfi nyelt egy nagyot, majd aprót bólint. Szóval Georgina a lánya, szép kis család. Ha ezt BadGirl megtudná...
Tekintetem a Mr. Sheora vándort. Féltés és rettegés ül a szemében, egy pillanatra rám pillantott majd egyből elkapta tekintetét. Erei kezén kidagadnak és ökölbe feszülve várják a parancsot. Én is ilyen lennék a többiek számára, mint ez a férfi? Kegyetlen, könyörtelen, zsarnok aki mindenkit csak bánt? Talán... Szép ember lettél Rose Windsor gratulálok!
A férfi elém lépett, majd elő kapott a zsebéből egy kendőszerűt.
- Ne aggódj nem fog fájni!- Tartotta orrom elé.



Egy koszos, sötét helyiségben ébredtem. A fal penészes, a föld jeges és poros, ablak egyse, valószínüleg ez egy pince. Ilyenkor szokott jönni a horror filmekben a gyilkos és megöli az áldozatát, rosszabb esetben megerőszakolja vagy megkínozza előtte. De ez nem egy horror film, vagy valami hasonló. Teljesen egyedül ücsörgök egy koszos, ijesztő, undorító, hideg, sötét pincében. Telefonomtól megfosztottak, ezeknek is épp olyankor kellett hívniuk...
Kezem segítségél feltápászkodtam és valami menekülő út szerűt kezdtem keresni. Undorral az arcomon tapogattam végig a falat, míg nem egy oda nem illő tárgyat találtam. Ajtó. Kilincsre helyeztem a kezem és próbaltam lenyomni, de nem lehet, be vagyok zárva. Egyet sóhajtva az ajtó mellé roskadtam és körmömmel elkezdtem dobolni a padlón.
- Feltetszett ébredni?- Vágódott ki az ajtó.
Teljesen lesokkolva ültem a két izomagy előtt. Nem feleltem, csak elkaptam a fejem.
- Na gyere szépen!- Kapott fel az egyik.
Mire kisebb sikítás hagyta el a számat. Undorodom tőle, undorodok mindtől. Undorodom attól amit velem tesznek, anyáról nem is beszélve.
A lépcsőn felvonszoltak, majd egy folyó felé vették az irányt.
Olyan, mintha szemüveges lennék, de nincs rajtam szemüveg és nem látok tökéletesen. Próbálom kideríteni hova is megyünk, de nem tudom, viszont egyre jobban hallom azt a bizonyos zenét, amit megérkezésünkkor. Egy ajtó előtt álltunk meg, majd az egyik férfi kódszerűen kopogni kezdett rajt. Nem is kellett sok, az ajtó kinyílt és egy magas férfi lépett ki rajt, öltönyben.
- Ő lenne az új szerzemény?- Nézett rám.
- Igen, uram!- Válaszolt egyből.
Körbejárt minket, engem alaposan végig mérve.
- Remek!- Nézett elismerően rájuk.- Hogy hívnak?
- Rose Windsor.- Jelentettem ki, teljes félelemmel a hangomban.
A férfinek az arca eltorzult, idegesség és félelem költözött rá. Kezei ökölbe feszültek, szemei idegesen jártak és egész testében megmerevedett, teljesen megváltozott. A két fogva tartómat kezdte méregetni, idegesen. Felpillantottam az egyikre és teljes sokk tükröződött arcán.
- A lány, Logan Windsor lánya... Ti kiakartok nyiratni mindenkit?!- Emelte fel a hangját.- Ha megtudják, vérfürdő lesz! Nyirjátok ki, mielőtt Bieberrel ideérnének! De halkan, fogadás van!- Emelte fel mutató ujját.

KH:8

20.Fejezet~ Embercsere

- Gyerekek! Mi folyik itt?- Toppant be Mrs. Trachtenberg
Justin elmosolyodott, majd elengedett és arcomra nyomott egy puszit, egész jól játszik.
- Csak a barátnőm kicsit felhúzta magát.- Mosolygott egyenesen a tanárnő képébe
- Ti jártok?- Pattantak ki szemei
Bieber csak rákacsintott és ott hagyta.
Kezemet szám elé kapva kezdtem el röhögni. Nagyon vicces, ahogy Justin eljátsza ezt az egészet mondjuk, én sem vagyok finomabb. Kezemet elvettem szám elől és halál nyugalommal a helyemre sétáltam, ahol már a srácok vártak rám. Leöklöztem Fredoval és Ryannel, majd Justin átkarolt.
Olyan furcsa, most hogy így "együtt vagyunk" teljesen megváltozott minden, az emberek is felnéznem rám még jobban, mint eddig valamint sokkal nagyobb biztonságban érzem magam eddig is eljátszottam a "Királynőt" most meg már "Királyné" vagyok és kezdem megkedvelni Biebert is annyira más ilyenkor, szinte már szerethető.
Telefonom pittyegni kezdett, és az osztályban még jó pár emberé is, BadGirl.
Figyelmesen nyitottam meg a cikket.

" Jose!
A királyi páros ismét akciózott! Rosenak nem tetszett egy féltékeny lány megjegyzése, aminek a tanárnő vetett véget... Viszont este újabb SL buli! Párosunk biztos jelen lesz, gyertek ti is! Én ott leszek!
                                                                                                                  #BadGirl"

Akkor este buli!
- Valami szexibe gyere!- Súgta oda nekem J- Tizenegyre ott vagyok érted!
Csak rákacsintottam és elkezdtem tovább böngészni a telefonom.
- Mrs. Trachtenberg! Unatkozom.- Üvöltött be Daniel
Az egész osztály hatalmas röhögésbe kezdett, tanárnőnk pedig Daniel felé fordította a fejét aki csak bambán les.
- Esetleg figyelhetnél?- Háborodott fel a tanárnő
- Ugyan, maga azt hiszi itt akárki is figyel?- Váltott flegma stílusba
- Elég!-Csapott az asztalra Mrs.
Csendesen kuncogtam végig az egész jelenetet.


Föci szokás szerint dög unalom volt, de végre vége ennek a sulis napnak is!
- Este hányra menjünk?- Tipegett mellém a két oldalbordám
- Justin tizenegyre jön értem. Éjfél felé csörgessetek meg és mondom a szitut.- Kacsintottam rájuk
- Amúgy- Kezdett el nyávogni Alexis- Ruha és sminkegyeztetés?
- Mindkettőtöknek fehér ruha, fehér magassarkúval a smink pedig passzoljon a ruhához!- Torpantam meg- Este találkozunk, puszi!- Váltottam gyorsabb tempóra ezzel ott hagyva őket
Sétálva indultam haza, nem vártam meg Ryékat sem, szinte már futótempóban hazafelé sietek. Legalább most van időm egy kicsit gondolkozni.

BG teljesen úgy állította be, mintha nekimentem volna a csajnak és elkezdtünk volna verekedni...  Jó az ilyeneket már megszokhattam volna. De egy valami egyáltalán nem hagy nyugodni, Bieber teljesen megváltozott mióta egyességet kötöttünk. Emberien viselkedik velem, ami nála a legnagyobb csoda. Ry ugyanolyan, mint eddig és Fredo is, de Bieber... Jó tudom, az én viselkedésem is változott a mai nap folyamán, de én csak úgy viselkedem ahogy az elejétől fogva kellett volna. Bevallom, ezzel a háttérrel bátrabb vagyok.
Gondolataim közbe haza is értem.
- Megjöttem!- Kiáltottam el magam
Anya ma szabadnapos, de választ nem kaptam, így egyből a hűtőhöz siettem mindig ott hagyja a hülye kis cetlijeit.
A konyhába érve nem a szokásos környezet fogadott.
Üvegszilánkok a földön és az üvegszilánkokra dobva egy papírdarab. Egyből felvettem és olvasni kezdem a lapon lévő szöveget.

" Rose Maria Windsor!

Kövesd az utasításaim és anyádnak nem esik baja! Ha nem így teszel a drága mama nem éri meg a holnapot.

                                                                                                                     02078976573 "

Gondolkodás nélkül kezdetem tárcsázni a telefonszámot, könnyes szemmel. Elvitték anyát és ha hibázok megölik, minden rajtam múlik...
- Haló?- Szólt bele egy mély férfi hang
- Rose vagyok!- Próbáltam határozottá tenni hangom
- Nagyon jó Rose! Akkor térjünk is a lényegre! Ma, kereken éjfélkor cserét ajánlok neked, téged a drága mamára!- Éreztem, ahogy elmosolyodik
- Hol találkozzunk?- Vágtam rá szinte gondolkodás nélkül
- A régi Bad szórakozó hely bejárata. Remélem megjelensz!- Nyomta ki a telefont
Sírva rogytam a földre, nem tudom elhinni, hogy ez velünk történik meg. Fejem a hideg konyhapadlóba nyomtam és próbáltam a földbe bújni a gondjaim elől, de a föld nem akart megnyílni alattam. Minden egyes porcikám elengedtem és szétterültem a padlón, zokogva.
Csak feküdtem ott percekig és hullottak a könnyeim.
Mikor már szinte elfogytak a könnyeim, sóhajtottam egy hatalmas nagyot és felálltam.
Nem tudok mit tenni, elmegyek este és megmentem anyát.
Telefonom előkotortam a zsebemből írtam Justinnak egy SMS-t.
 "Egyre gyere értem."
Ahogy elküldtem, már kaptam is rá egy "Ok"-ot.
Akkor már annak az embernek a kezei közt leszek és anyámat megmentem, remélhetőleg...



Este 23:54, már a taxiban ülök és a megbeszélt hely felé tartok.
Nagyon félek, mit fog velem tenni? Anya talán még él? Ujjaim idegesen tördelem, amit a taxis is észre vett, de nem szólt rá semmit.
- Megjöttük.- Állt meg a taxis
Szívem egyre hevesebben ver, nagyon félek. Egy hatalmas levegőt vettem és a taxisnak a kezébe nyomta ötven dollárt és feszülten kiszálltam az autóból. Elhajtott a taxis férfi, teljesen egyedül maradtam. Telefonomra pillantottam ami 23:58-at mutatott, időben itt vagyok.
Idegesen álltam egyik lábamról a másikra, ameddig egyszer csak velem szembe lépkedő emberekkel találtam szembe magam. Lábaim remegni kezdtek.
Pár méterre álltak meg tőlem, elől két izomagy, mögöttük anyám akinek a felkarját egy férfi szorongatja és mellettük valószínűleg az akivel telefonáltam. Anyának a haja tiszta kóc, alig bír állni a lábán, szemei bevannak dagadva, biztos szétsírta már a fejét. Szörnyű őt így látni.
- Látom egyedül vagy, helyes.- Mosolyodott el sunyin- Gyere csak közelebb!
Lábaim még jobban remegni kezdtek és rettegve vettem az irányt a férfi felé.
- Szia Rose!- Ragadta meg a kezem
Én csak riadtan kaptam felé a fejem és lenyeltem a sírást.
- Engedd el az anyját és hívj neki mentőt!- Parancsolta
Egyből elengedte anyát, aki összeesett a férfi pedig már a mentőket tárcsázta. Szemből kicsordult a könny, mit tehettek anyámmal?
- Mit tett vele?- Meredtem az engem szorongató férfira
A pasas szigorún rám nézett és elkezdett rángatni. Nem kérdezek többet.
- Te pedig velünk jössz!- Rángatott maga után
El kell fogadnom a sorsom.


KH: 10

II. Blogverseny

Sziasztok!

Amint már a címből kideríthettétek, ismét blogversenyt rendezek. Mikor kérdeztétek chaten, hogy lesz e még akkor azt válaszoltam mindig, hogy nem tudom. Úgy érzem így fél év alatt, mostanra feltőltödtem eléggé egy újabb blogversenyhez.

Ezúttal kicsit változnak a szabályok és a kategóriákat is bővítem, kereken tíz kategória lesz!

A következő rész két héten belül felkerül!

Akkor a versenyről.

Kategóriák:

* Legszebb fejléc
~ Demeter Fatima: • HeartBreaker •
~ Eva Hunter: Kis Dolgok
~ Toffie P.: Sold
~ Li Nessa: The Victim
~ Rééé ka: Szeretlek, miközben utállak
~ ŁuLu: Mood&Inspiration Blog
~ Fallen Angel: Toothpick

~ Cindy Szisza: Black Ville
~ Devon T.: My Rebel Angel
~ Cintia T.: Magányos Farkas...
~ Bizsuuuu: Árnyékban a fény
~ Kate M.: Enemy Love

* Legszebb design
~ Németh Barby: Children Of The Darkness
~ Demeter Fatima: • HeartBreaker •

~ Szim Alexandra: Szeress míg lehet

~ **Gohst: A mostoha báty
~ Eva Hunter: Old Love Reflect
~ Reeka: Pretty Pointless Posts

~ ŁuLu: Mood&Inspiration Blog

~ Fallen Angel: Toothpick
~ Cindy Szisza: Black Ville

~ Devon T.: My Rebel Angel
~ Bizsuuuu: Árnyékban a fény

* Legszebb trailer
~ B.A.D.: Secrets of Empire
~ Németh Barby: Children Of The Darkness
~ Szim Alexandra: Szeress míg lehet
~ Halenka: Blöki és Harang
~ Eva Hunter: Út a halálig
~ Fallen Angel: Toothpick

* Legszebb prológus
~ Kitty Charmmy: Szellemlány
~ Clarissa Cronin: Elfelejthetetlen
~ Eva Hunter: Old Love Reflect
~ Boo Stinson: Happily Untill
~ Fallen Angel: Toothpick
~ Rebeka D. Samuels és Sad Quinn: Dark Love

~ Bizsuuuu: Árnyékban a fény

* Legjobb FanFiction
~ Demeter Fatima: • HeartBreaker •
~ Nicole Peter: Pretty Little Nicole
~ **Gohst: A mostoha báty
~ Eva Hunter: Kis Dolgok
~ Li Nessa: The Victim
~ Smile.:): Az alvilág angyala
~ Boo Stinson: Happily Untill
~ Rééé ka: Szeretlek, miközben utállak
~ Giger2001: Vágy
~ Fallen Angel: Toothpick
~ HungaryWinxTV: Phone Diary

~ Moor Lana: All That Matters

~ Fannii J. és Jennii. T.: After ten years
~ Devon T.: My Rebel Angel
~ Cintia T.: Magányos Farkas...

* Legjobb nem FanFiction
~ Kitty Charmmy: Szellemlány
~ Clarissa Cronin: Elfelejthetetlen
~ Németh Barby: Children Of The Darkness
~ Beast Belle: Az elátkozott család
~ Toffie P.: Sold
~ Amber Brownie: Borostyán égbolt
~ Rebeka D. Samuels és Sad Quinn: Dark Love

~ Laure P'Lauren: Everything
~ Kate M.: Enemy Love

* Legegyedibb FanFiction
~ Nicole Peter: Pretty Little Nicole 
~ **Gohst: A mostoha báty
~ Eva Hunter- Út a halálig
~ Smile.:): Az alvilág angyala
~ Giger2001: Vágy
~ Fallen Angel: Toothpick
~ Fannii J. és Jennii. T.: After ten years

~ Moor Lana: All That Matters

~ Cintia T.: Magányos Farkas...

*Legegyedibb nem FanFiction
~ B.A.D.: Secrets of Empire

~ Beast Belle: Az elátkozott család

~ Toffie P.: Sold
~ Reeka: Pretty Pointless Posts
~ Amber Brownie: Borostyán égbolt

~ Laure P'Lauren: Everything

*Legjobb karakter
~ B.A.D.: Secrets of Empire (April Goldwin)
~ Clarissa Cronin: Elfelejthetetlen (Jessica Donovan)
~ Nicole Peter: Pretty Little Nicole (Nicole Fitzpatrick)
~ Eva Hunter: Old Love Reflect (Miranda Summer)
~ Giger2001: Vágy (Lisa Turpin)
~ Fallen Angel: Toothpick (Harold Edward Hestomp)
~ HungaryWinxTV: Phone Diary (Katie VA)

~ Moor Lana: All That Matters (Justin Bieber)

~ Cindy Szisza: Black Ville (Regeline Moor)

*Legmeghatóbb rész (címét írd le)
~ Kitty Charmmy: Szellemlány (3.rész)
~ Laure P'Lauren: Minden most kezdődik el (Szeretnék ebből kigyógyulni)

Nevezési feltételek:

- Egy ember egy bloggal 3 kategóriában nevezhet
- Iratkozz fel erre a blogra
- Ezt a képet tedd ki a blogodra:

Nevezés menete:

- Kommentben
- Blogger neved, blogod címe, URL kódja és a felhasználó név amivel feliratkoztál
- Ha a kommented elküldted én azt moderálni fogom (nyilvánosságra hozom, addig csak számomra lesz látható amíg ezt megteszem), mindegyik nevezésre válaszban fogom tudatni, hogy érvényes e vagy sem, ha érvényes neved és blogod linkjét megtalálod a kategória alatt
AKÁRMI HIÁNYZIK NEM FOGOM ÉN KERESGETNI, A NEVEZÉSED AUTOMATIKUSAN ÉRVÉNYTELENÍTEM!

Nevezési határidő:

LEZÁRVA!!

Üdv.: Lily Clark