22.Fejezet~ Összezavarodva

Fejemet egyből felkaptam a mondat hallatán. "Nyírjátok ki mielőtt Bieberrel ideérnek!"... Csak ez a mondat csengett a fejemben, semmi más. Bieber és apa és ezek az emberek? El sem tudom hinni, hogy apának valaha akármi köze is volt ezekhez! Mikor kiderült hogy Biebernek a "főnöke" vagy micsoda, már akkor elgondolkoztam azon ki is lehet ő, valójában. Tegyen is akármit, legyen is akármekkora "főnök" ő az apám.
Éles sípolás, majd egy ajtónyitódása törte meg a csendet.
- Mekkora profizmus!- Kezdett el valaki tapsolni, majd felénk haladni. Arcát nem látom, hiszen a mögöttem lévő helyiségből lépett elő, talán ezzel megmentve az életemet. Az előttem álló férfira tekintettem akin a félelem kezdett eluralkodni, a helyiségben a döbbent csöndet tapintani lehet.- Nem rám számítottál? Gondolhattad volna, hogy érte eljövök!- Érintette meg a fülem egy ismerős hang, aki az "érte" szót erősen kihangsúlyozta. Szemeim egyből felcsillantak, most kezdem csak felfogni mi is töntént és most mi történik velem.
A férfi vett egy száznyolcvan fokos fordulatot és azon az ajtón próbált menekülni amin bejött. Ahogy az lépett volna ki, egy hatalmas testbe ütközött, amin a hang csak nevetett egyet. A hatalmas test belépett és a kezénél fogva felemelte a férfit.
- Logan kérlek ne tedd! Beszéljük meg!- Kezdett el könyörögni, Logannek. Vagyis az apámnak!
A pasin látszott, hogy egy cseppet sem beszél már félre. Minden szót teljesen komolyan gondol, élni akar!
- Ezen nincs mit megbeszélni, Aslan! Ő a lányom!- Üvöltött a tőle több méternyire lévő pasasnak. Viszont nem sok érzelmet láttam apán, aki fejét felém fordította és egyik kezét felemelte valami jelet adott, miközben szemeivel gyilkolni tudott volna, de látszott rajta hogy visszafogja magát. Lövés hangok következtek. A két szorítás egyhült, majd teljesen eltűnt. Megrémülve kaptam a fejem a mellettem fekvő két hullára, majd két lépésnyire eltávolodtam tőlük és felnéztem a lövések a irányába.
Teljesen tanácstalanul álltam, mindenki a reakciómra várt. De én nem tudtam még csak mozdulni se, én nem erre számítottam!
- Minden rendben lesz!- Súgta valaki a fülembe, miközben átölelt, de már kifelé vezetett ebből a rohadt házból, Logan vagyis apa. Viszonoztam a ölelést, és sírni kezdtem. Csak zokogtam, nem tudtam megszólalni. Fogalmam sincs mi történik velem, csak annyit tudok hogy nagyon jól esik sírni. A védelmező ölelés egyre nagyobb biztonságot jelentett számomra.- Szállj be!- Nyitotta ki egy fekete Range Rover Evoque hátsó ajtaját, majd beszállt mellém.- Induljunk!- Szólt előre a sofőrnek, aki egyből el is indult. Én pedig útközben elaludtam.



Reggel, vagy ki tudja mikor egy szobában ébredtem, egyedül. A tegnap történtek után nem tartottam túl fontosnak, hogy milyen is ez a szoba, egyből az ajtó felé indultam. Mindent tudni akarok!
Az ajtót gyorsan kinyitva léptem ki a folyosóra, ahol beleütköztem valakibe. Hoztam ismét a formámat. Fejem egyből felkaptam és szabadkozni kezdtem.
- Bocsánat!- Lett hangom ijedt.
Az a férfi állt előttem, aki tegnap is ott volt, a melák néger pasas. A felfedezésemre a szemeim hatalmasra és értetlenkedőre nyíltak. A pasi csak egy halvány, semmit mondó mosolyt húzott a szájára majd tovább sétált. Egész aranyosnak tűnik.
Miután ezt az ügyet sikeresen lezártam magamban, körbenéztem és elindultam az a személy után akibe az előbb ütköztem bele. A szoba amiből kiléptem egy széles folyosó közepén volt, a folyosón még másik három szoba helyezkedik el és jobbra a lépcső lefelé.
A lépcsőn gondosan raktam egyik lábam a másik után, nem akartam ismét neki menni valakinek vagy épp leesni a lépcsőn. Mikor leértem a lépcső mögül beszélgetés hallatszott és arra felé indultam el.
Egy kanapén ülve találtam édesapámat, a néger férfit és Biebert. Szemeim hitetlenkedőre változtattam, szemöldökeim felvontam és vészes pillantásokat küldtem apám felé, aki láthatón meglepődött csak tudnám, hogy min. Ajkai elválltak egymástól, szemeivel többször végig mért engem.
- Nem pont így gondoltam, mikor azt mondtam, hogy intézd el hogy kényelmesen tudjon aludni!- Nézett Bieberre aki megnyalta ajkát.- Öltözz fel légyszíves, Rose!- Mutatott végig rajtam.
Egyből végig néztem magamon és rádöbbentem, hogy egy fehér póló és egy bugyi van csak rajtam. Egyből megértettem az előbbi szituációt és elpirultam egy kicsit. Már épp indultam volna mikor eszembe jutott, hogy miért is jöttem.
- Nem megyek sehova ameddig nem kapok válaszokat!- Indultam el feléjük újból.
- Gyere Rose, felöltözünk aztán mindent megbeszélünk!- Kezdett el azonnal közeledni felém Bieber.
Fejemre egy undorító grimaszt varázsoltam ezzel jelezve nem tetszésemet. Kezeim magam elé emeltem védekezés képp és egy lépést tettem hátra. Apám ezzel nem törődve intette egyet Justinnak, megköszönése jeléül, aki kezeit vállamra tette majd felvezetett a lépcsőn.

- Utállak Bieber!- Szólaltam meg, ahogy felértünk a szobába. Csak egy gúnyos mosolyt húzott a szájára és fejét megrázta.- Komolyan mondtam!- Tettem csípőre kezeimet. Felém fordult még mindig mosolyogva.
- Tudom, hogy hazudsz!- Simított végig az arcomon.- Valamint, neked csak főnök!- Röhögte el magát, mire nekem is nevethetnékem támadt.
Soha az életben nem szólítanám így és ezt ő maga is nagyon jól tudja, életem múlna ezen a szón még akkor sem nevezném így őt. Nem érdemli meg, sokszor segített rajtam, de akkor sem.
- Nem felöltöznöm kéne a csevegés helyett?- Sandítottam felé.
- Nekem van jobb ötletem is!- Nyúlt pólóm alá.
- Nincs nekem most erre időm, Justin!- Löktem el magamtól, majd elakartam kezdeni öltözni.- Mégis most nekem mit kéne felvennem?- Tártam szét karjaim.
Nem válaszolt semmit, csak kisétált az ajtón én pedig idegességemben az ágyba vágtam magam és beleordítottam párnámba. Szétterültem az ágyon és vártam a csodára, de csak a "drága" Bieber jött. Egyből felültem és kérdőn pillantottam a kezében lévő ruhákra.
- Vedd fel őket!- Rakta le mellém és leült az egyik fotelba, amit csak most vettem észre, hogy kettő is van belőle.
A ruhákra pillantottam, egy kis vacillálás után pedig elkezdtem végig nézni miket is hozott nekem. Mind az ő ruhái. Egy szürke ülepes melegítő nadrág, fehér feliratos póló és egy fekete Calvin Klein feliratú boxer, kezembe vettem és felhúzott szemöldökkel, kérdő tekintettel néztem a szobában ülő emberre.
- Hozhatok más színben is ha nem tetszik.- Rántotta meg vállát, majd telefonját kezdte nyomkodni.
- Biztosan van valami éjszakai partnerednek itt felejtett fehérneműje.- Tettem le az alsógatyát.
Tekintetén rám emelte és gyilkos pillantásokat vetett felém. Párszor végig mért, majd száját szólásra nyitotta de egy hang sem jött ki belőle. Döbbent és egyben lenéző tekintettel nézett rám.
- Te komolyan azt hiszed, hogy én akárkivel lefekszem? Nem akarok semmilyen fertőzést elkapni, de ha te ennyire szeretnél akár többet is, szerzek neked nem egy olyan bugyit.- Fintorodott el.
Számra egy hatalmas "O" alak formálódott és minden porcikámra kiült a döbbenet. Szégyenemben a földet kezdtem el nézni. De én most miért is szégyellem magam? Bieber miatt? Hol hagytam az eszem?!
- Nincs melltartóm.- Jelentettem ki teljes egyszerűséggel.
Felsóhajtott majd elsétált az egyik sarokba ahova pár ruha le volt szórva, lehajolt és mellém dobott egy fehér melltartót, azt ami tegnap volt rajtam. Bólintottam egyet a köszönetem jeléül, majd felnéztem rá. Pár lépésnyire állt tőlem és engem fürkészett.
- Szeretnék felöltözni. Menj ki légyszíves!- Néztem szemébe. Nem tudom mi történik velem, egyik percben bunkó vagyok, aztán elszánt, majd egy félős nyuszi. Talán ez a helyzet, hogy semmit sem tudok és a közel tíz éve látott apám előkerülése kicsit összezavart, minden olyan zavaros.
Justin felnevetett mondatom hallatán.
- Nem egyszer láttalak már meztelenül, emlékezz csak! Lefeküdtünk.- Kacsintott rám
- Justin!- Csattantam fel egyből.- Ilyen nem volt! Te magad mondtam!
- Vagy csak te nem emlékszel rá! Amúgy meg, hazudhatok is!- Kontrázott egyből vissza egy sunyi kis mosollyal a szája szélén.- Öltözz már, addig elfordulok!- Ripakodott rám, majd elfordult és ismét telefonját kezdte nyomkodni míg én átöltöztem.
Miután végeztem az öltözéssel leültem az ágyra.
- Kérdezhetek valamit?
- Apádnak elkellett mennie, szóval én maradtam most egy ideig neked. Ha nemet mondok akkor is kérdezni fogsz, szóval tök mindegy.- Nevette el magát.
- Éreztél valaha többet irántam?

KH: 9