2015. augusztus 8.

1.Fejezet~ Változások

Ma kereken négy hónapja, hogy elment. Senki sem beszél Róla azóta, sem semmiről ami Hozzá fűződik, mintha némán gyászolná Őt az egész banda. A szobája azóta zárva van és senki sem lépi át a küszöbét. Minden és mindenki sokkal ridegebb, mint azelőtt. Ebben pedig közre játszik az is, hogy anya azóta kórházban fekszik, eszméletlenül. Az orvosok tanácstalanok, állapota hol javul, hol romlik. Az iskola teljesen megváltozott, minden nap unalmasan telik, ugyan megmaradtam királynőnek, de király azóta nincsen. Utálom már ezt csinálni így, Justin nélkül. Nem is izgat túlságosan, Alexisék pedig... Hát ők még mindig azt hiszik, hogy minden olyan, mint volt. BadGirl egy búcsúlevél kíséretében megszüntette twitterjét. Ryan az egyetlen akit közel engedtem magamhoz az elmúlt időben. Apával nagyon sok időt töltünk együtt, mint kiderült róla "a sötét oldal" egyik legmeghatározóbb személyisége. Eleinte tartottam ettől, de mára már teljesen elfogadtam, bár még a mai napig sem váltak természetessé számomra az ehhez kapcsolódó történések, amikben ő csak az irányítás szerepét tölti be.
Az életem teljesen megváltozott.
Fáradtan kortyolgatom a reggeli kávém. Velem szemben apa hidegen pásztázza a sötétbarna asztalt és rám egy pillantást sem vet. Mellettem Ryan ül akiről még mindig nem tudom, hogy mit csinál itt. Szokatlanul nyugtalan tekintetével és ideges mozdulataival értetlen pillantásokat vállt ki belőlem. Szinte biztos vagyok benne, hogy Justin lesz a téma. Könyörgő tekintetem apára emelem, ha tehetném mindent felégetnék ami Rá emlékeztet. Apa íriszeivel enyémekbe néz és hangosan felsóhajt, majd hátradől a széken egyik kezével fejét fogva.
- Tudod Rose, nehéz erről beszélni, de Justin...- Neve hallatára szívem összefacsarodik és apát félbeszakítom.
- És nem is kell erről beszélni!- Állok fel idegesen- Ha megbocsátotok!- És ezzel ott hagyom őket. Szobámba sietek és hangosan csapom be az ajtót magam után. Földre roskadok és a gondolatok cikázni kezdenek fejemben csakis Róla. 
Hiányzik.  
Torkom elszorul és könnyekkel telnek meg szemeim, de nem sírhatok. Eleget sírtam már miatta és nem fogok többet. Kezeim segítségével feltápászkodom és a tükör elé lépek. Kezembe veszek egy fésűt útközben és csapzottan álló frizurám elkezdem kifésülni. Mikor belenézek a tükörbe szinte egy idegen néz rám vissza, teljesen megváltoztam. Hangosan felsóhajtok és lehunyom szemeim.
- Rose- Teszi vállamra kezét Ryan, én pedig arrébb ugrok ijedségemben.
- Mikor jöttél be?- Sétálok el előle- Nincs kedvem beszélgetni.- Nyitom ki az ajtót előtte, célzás képen.
Nem mozdul semerre csak farkasszemet nézve állunk egymással szembe. Ryan még mindig nem adja fel, azt hiszi Justin vissza fog térni. Néma csendben nézzük egymást, mintha éppen telepatikus üzeneteket akarna nekem küldeni. Megrázom fejem, hajamba túrok és ideges pillantásokat küldök Ryan felé.
- Kimennél végre?- Emelem fel a hangom.
- Rose, nem fogok kimenni.- Beszél hozzám totálisan nyugodtan.
Bennem még jobban felmegy a pumpa és becsapom az ajtót, aminek köszönhetően a fal végig reped. Szemem végig vezetem a repedésen és gondolataimba merülve leülök ágyam szélére. Ujjaimmal kezdek játszani, tördelem őket.

- Lenyugodtál végre?- Szól hozzám Ryan, jó pár perc elteltével.
Nem nézek rá szándékosan, mintha nem is hallottam volna, hogy hozzám beszél és a jelenlétéről is megfeledkeztem volna.... Bárcsak így lenne.
- Hé, tudom, hogy hallod- Ül le mellém én pedig ránézek- Nehéz volt az elmúlt időszak nekünk is, nem csak neked. De rengeteget változtál jó irányba és aki ismer, biztosan büszke rád.- Értetlenül nézek rá- Az eszméletlen édesanyád ágya mellett hónapok óta szinte minden nap ott ülsz órákat. Sokkal illedelmesebb, előkelőbb ember lett belőled, olyan igazi nő lettél akit senkinek sem 
sikerülne átbasznia és nem utolsó sorba kezdesz rájönni milyen is az élet igazi oldala.- Kedves szavaiért egy hálás pillantást vetek felé és megölelem egy picit.- Ma este Logannel fogadásra megyünk, gyere velünk. Apukád biztos örülne.- Ereszt egy halvány mosolyt felém.
- Rendben.- Bólintok egyet.- És azzal mi legyen?- Mutatok a falamra és halványan elvigyorodok. Ryan is elneveti magát picit, de igazából mindketten tudjuk, hogy nem vicces és a következményei sem apró mosolyok lesznek. Barátom feláll és az ajtóhoz lépked. Hihetetlen mennyi hisztimet, idegkirohanásomat, hülyeségemet viseli el szinte minden nap.
Kezét a kilincsre teszi, majd visszapillant rám.
- Szólok valakinek aki talán megtudja oldani.- Vigyorog szélesen, amit én is viszonzok ő pedig kilép az ajtón. Telefonomra nézek ami 11:56-ot mutat, sok időm van még estig. Felsóhajtok és visszamegyek folytatni a reggelizést, ezúttal már nyugodtabban.
Mikor leérek a lépcsőn még egy utolsó, nagy levegőt veszek és az asztal felé kezdek el haladni.
- Bocsánat az előbbi kirohanásomért.- Ülök vissza helyemre.
- Semmi gond.- Bólint egy aprót apa.- Ryantől hallottam, hogy este jössz velünk.- Sandít picit a mellette ülő fiúra.
- Így van.- Mosolygok.
(...)
Az autóból kiszállva egyből apa mellé sietek és együtt megyünk a hatalmas, nyitott kovácsoltvas kapu felé ami előtt egy nő és két férfi áll. Odaérve tekintetüket ránk emelik és a kezében lévő noteszre pillant a hölgy. Már innen lehet hallani a zenét ami a kertben szól és látni a rengeteg beszélgető, iszogató embert.
- Logan Windsor.- Tekint az alacsonyabb férfira édesapám.
A csaj sietősen kezdi keresni a felírt nevek között, majd egy "mehet" szócskával jelez. Mire besétálhatunk az udvarra. Próbálom nem kitörni a nyakam a füves talajon és valamiféle rendes utat keresni, amin sikeresen közlekedhetek. Mikor meglátom a térkövezett teraszt szemem felcsillan és jobban kezdek sietni, egészen ameddig odaérek. Apa és Ry végig sietős tempóban jönnek velem, hiszen rengeteg az ember. Apa hirtelen a hátamhoz ér, mire egyből odafordulok felé. Egy mosolygós férfival találom szembe magam, mellette pedig talán a fia téblábolhat.
- Rose, hadd mutassam be a házigazdát.- Kezemet nyújtom a férfinak.
- Rose Windsor- Mutatkozom be.
- Szia, Shad Timber.- Fog velem kezet. Még egy utolsó mosolyt eresztünk egymás felé majd elengedjük a másik kezét.- Ő pedig a fiam, Parker.- Mosolygok a nálam talán pár évvel idősebb fiúra , amit viszonoz.


KH,:5

12 megjegyzés:

  1. Nagyon jo*-* bat hianyoltam nagyon Justint, remelem meg visszajon, habar ebben biztos vagyok. Inkabb igy fogalmazok:remelem hamar visszajon *-*. Tenyleg nagyon jo lett, hamar kovit!!! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Justin még jó pár részben nem fog szerepelni, ami a vsszajövetelét illette... Hát lesznek benne meglepetése :DD köszönöm szépen:)

      Törlés
  2. Huhh... hát már nagyon vártam, hogy jöjjön rész. Megkönnyebbültem, mikor láttam ,hogy felraktad a traillert. Már azt hittem nem folytatod, pedig imádtam/imádom a sztorit.
    Az évadnyitó rész hihetetlen jó lett :D Reméltem, hogy nem lesz olyan klisés a folytatás, mint pl.: egy kis gondolkodás után Justin visszajön és megbeszélik a dolgokat, majd összejönnek Rose-al, stb... Szóval kellemesen csalódtam :D Bár ez a nagy időkimaradás nem volt valami jó, de remelém mostantól rendszeresek lesznek a részek :D
    Puszi: Kiara

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyaltalan nem allt es nem is all szandekomban abbahagyni a blogot😃 nekem is kellett pihennem es az ihlet sem orok, muszaj volt a sajat erdekemben dontenem! Reszek a szokottak szerint fognak megjelenni😊 koszonom a hosszu kommentet es, hogy leirtad a velemenyed, sokat jelent😚 nem tervezem tul sablonosra a folytatast sem😄😄
      Xx Lily

      Törlés
  3. Örülök hogy újra hozztál részt. Ismét nagyszerűen sikerült. Remélem hamar hozod a következőt.

    VálaszTörlés