2014. augusztus 15.

18.Fejezet~ Ismét

Mikor már úgy érzed, hogy minden rendbe jön akkor dől össze leginkább a világ. Semmi sem annak tűnik ami igazából is. A valóság olykor elrugaszkodik a földről, olyas dolgok történnek meg veled amire sosem gondoltál volna.
A szíved alig ver. Erőd fogytában. Agyad teljesen üres. Lelked elszállt.
Lassan próbáltam megmozdítani mutatóujjam. Amit pár miliméterre tudtam elemelni az ágytól. Valami pittyegni kezdett.
Számat lassan mosolyra húztam magamban, nem én haltam meg. De mi történt velem? Miért vagyok itt?
- Életben van!- Hallottam meg egy férfi hangot
Mire szemeim kipattantak.
Hárman állnak körülöttem. Egy férfi és két nő. Csodálkozva merednek rám, a háttérben pedig egy egy srác áll, khm Justin áll ott.


- Köszönöm, Mr. Wilson!- Mosolyogtam kezelő orvosomra
Az orvos és a kollégái elhagyták a kórtermet miután tájékoztattak mindenről. Szerdán reggel engednek haza, vagyis még három napig itt rohadhatok! Remek!
- Rose!- Rontott be édesanyám- Kicsim!- Szorított magához erősen
- Anya.- Szorítottam én is magamhoz
Pár perc ölelkezés után elváltunk egymástól. Anya Justinra pillantott, majd elindult az ajtó felé.
- Köszönöm, hogy ilyen fantasztikus szerelme vagy a lányomnak!- Lépett ki az ajtón
Justin csak bólintott egyet. Miután anya elhaladt az ablak előtt, egyből kitörtem.
- Mim vagy? Hogy kerültem ide? Mit műveltél velem Bieber?- Halmoztam a kérdéseimmel- Utállak!- Csaptam magam az ágyba
- Jaj, ne nyávogj már!- Forgatta meg szemeit
- Kérdeztem több dolgot is!- Hunyorítottam rá
Bieber csak sunyi módon elmosolyodott, majd felém vette az irányt. Nyugodt, mégis határozott mozdulatokkal jött felém. Ösztönösen elkezdtem magam összehúzni, már amennyire tudtam.
- Mit szeretnél tudni?- Ült le a mellettem lévő székre
Hatalmas vigyorát legszívesebben egy palacsintasütővel törölném le, szörnyen idegesít!
- Mindent! Hogy kerültem ide? Te biztos tudod mi is történt velem igazából!
Nem tudom elhinni azt, hogy csak úgy simán leállt a szívem, és minden próbálkozás ellenére nem indult újra, majd egyszer csak amikor már halottnak tituláltak 'feléledtem'. Ez szinte lehetetlen. De biztosan köze van a paranormális jelenségeimhez, mint amikor átsétáltunk a tűzön, vagy felemeltem Biebert, a hirtelen halucinálások, a fájdalmak, a rémálmok... Biztosan egy szálba érnek össze, csak még nem tudom milyen szálba.
- Rendben.- Dőlt hátra a széken- A szíved leállt, én találtam rád, majd később anyád. Aki olyan szinten pánikba esett, hogy egyből hívta a mentőket. Újraéleszteni nem tudtak, ezért halottnak vettek, de a szíved újra elkezdett működni. Megfelel?- Tárta szét karjait- Amúgy nem érzel semmi szokatlant?
- Meg...- Hunyorítottam, itt valami nem stimmel- Amúgy nem. És miért vagy a barátom?- Tértem a lényegre
- Mert meg kell, hogy védjelek!- Sétált ki a szobából
- Nem kel megvédened!- Üvöltöttem utána


Meg kell védenie? Akkor ő tudja mi ez a rengeteg 'paranormális jelenség' körülöttem. Ezt nem hiszem el! Gyűlölöm Biebert! Teljes szívemből gyűlölöm! Sosem éreztem még ilyen érzést senki iránt sem, ez az érzés mindenek feletti, az örök utálat.
Dühömben az éjjeli szekrényre csaptam, ami behorpadt. Ez normális? Egy puszta ütéssel betörtem egy fadarabot. El sem hiszem.
Kezem magam elé kaptam és a takaró alá dugtam. Nem akarom, hogy akárki rájöjjön erre a valamire amiről igazából még én sem tudom, hogy mi.
Hirtelen egy nővér és anyám rontottak be. Mindketten engem és a bútordarabot méregettek merő meglepődöttséggel. Anya a nővérre tekintett aki kisétált és halkan csukta be maga mögött az ajtót.
- Mi történt kicsim?- Nézett rám anya
- Semmi.- Kaptam el a tekintetem
Anya egy nagyot sóhajtott és éreztem, hogy elkezdi keresni a megfelelő szavakat, mondatot. Pár percig néma csendben voltunk, az amúgy is sivár szobában. Óvatosan anyu felé tekintettem, mikor szembe találtam magam a kék szempárral azonnal elkaptam a fejemet.
- Beküldöm Justint.- Nyúlt anya a kilincsért
Köpni- nyelni nem tudtam a meglepődöttségtől. Magam elé kezdtem bámulni, mint aki szellemet lát, úgy nézhetek ki.


- Mit akarsz?- Lépett be Bieber
Fejem még mindig nem fordítottam felé, ezért alvást kezdtem szimulálni hátha kimegy.
- He? Mit akarsz?- Bökött meg- Alszol?
Éreztem, ahogy arcomba liheg. Legszívesebben pofán vágnám, olyan mint egy kutya.
Hirtelen Bieber telefonjának csörgésére lettem figyelmes. Hallottam, ahogy a szoba másik végére sétál, majd felveszi a készüléket.
- Tessék főnök!- Szólt bele a telefonba
Szóval a főnöke, aki engem ismer de nekem még csak a hangja sem ismerős. Csend telepedett le. Jobb szemem kicsit kinyitottam, hogy lássam a csend okát. Bieber nekem háttal áll és az ablakon mered kifelé, még így háttal is látszik, hogy gondolkozik valamin. Tarkóját kezdte el vakargatni, biztos valami van, különben nem csinál ilyet!
- Értem. Jobban vigyázzak rá, mint a saját életemre, épségben eljut hozzád. Ígérem!- Nyomta ki a telefont
Bieber hátra fordult és felém vette az irányt. Szemem hiper gyorsasággal csuktam le. Bieber pedig kisétált a szobából.
Olyan érdekes, nem félek már Biebertől. Egyáltalán nem félek, nem tudom mi teszi ezt de minden iránta érzett félelmem eltűnt. Az elején, rettegtem mikor már csak a gyilkos pillantásait vetette rám, de most már nem tud érdekelni, az sem ha megüt. Egyre kevesebbszer bánt már és ez most, hogy 'meg kell védenie'...
Jut eszembe, BadGirl! Nagyon régen néztem a twitterjét, meg is nézem!

"Justin Bieber ismét szerelmes!

Patricia Kingl után Rose Windsornak sikerült elcsavarni a szívtipró fejét! Bár Justin még nemrég cáfolta, hogy érezne akármit is a királynő iránt, de mikor barátnője a kórházba került az egész napot ott töltötte tegnap és ma is, valamint végig kezét fogta az eszméletlen lánynak! Ha ez még nem lenne elég indok Bieber saját maga beszél nyilvánosan kapcsolatukról! Vigyázz Bieber emlékezz mi lett az utolsó barátnőddel!



        #BadGirl"       

9 megjegyzés: