2014. július 23.

17.Fejezet~ Halott

- Ne merd apámat a szádra venni!- Üvöltöttem képébe- Mit képzelsz te magadról? Te egy senki vagy ahhoz, hogy apámat a szádra vedd! Még egyszer megmered ezt tenni, kinyírlak te féreg!- Üvöltöttem torkom szakadtából
A düh mindenemen eluralkodott, de nem üthetem meg ismét, az már nagy hiba lenne.
- Fogd már be a retkes pofád!- Csapott pofon
Hirtelen arcomhoz kaptam, ami égni és csípni kezdett, még belegondolni sem merek, hogy mekkora piros tenyérnyom lehet az arcomon. Justin még sosem ütött ekkorát, ez már több a soknál!
- Kitakarodsz, vagy segítsek?- Fogalmam sincs hogyan, de felemeltem
Pólójánál fogva felemeltem és üvöltöttem arcába, majd a fal felé dobtam. Honnan van bennem ekkora erő? Felemeltem Justin Biebert! Talán alvajárás közbe kondizni járok...
- Vegyél vissza kislány!- Suttogta Justin
Másik percben pedig már az ajtó csapódására lettem figyelmes.
Gyorsan lefutottam, hogy bezárjam az ajtót.

Szobámba visszaérve a padlón megpillantottam valamit. Közelebb sétáltam hozzá és felvettem.
- A telefonja...- Motyogtam magamban
Kaján mosoly húzódott arcomra, mikor igazán rádöbbentem arra, hogy milyen hatalmas, sokat tudó eszköz van a kezembe.
Feloldottam a képernyőt és a galériában kezdtem turkálni.
Több száz kép. Több száz lányról, akik belesétáltak Bieber csapdájába. Több száz kép, amin meztelenül fekvő kislányok, lányok és nők alszanak. Szerencséd van Bieber, hogy én nem vagyok köztük!


Hosszas gondolkodás után futni támadt kedvem.
Hajam lófarokba kötöttem. Futó szerkót vettem és Bieber telefonját zsebembe csúsztattam. Telefonomhoz csatlakoztattam a fülhallgatóm, és halkan kezdtem rajt zenét hallgatni. Kiléptem a házból és futni kezdtem, a közeli parkig.
A parkba beérve Adelet pillantottam meg, aki épp egy társaság közepén ül, a park füvén. Adele látványán kénytelenül is elmosolyodtam. Mikor megjöttem szeretett, aztán megutált, megalázott BG twittje miatt, most meg próbál közeledni hozzám. Fejem megráztam és Adelera pillantottam, aki eltűnt a helyéről de a többiek mind ott vannak. Hirtelen egy kezet éreztem meg hátamon, mire megfordultam.
És ennek most még van képe idejönni! Könyörgő tekinteteket vetett rám. Fülemből a fülhallgatót kivettem és visszanéztem rá.
- Mit akarsz?- Kérdeztem monoton hangom
- Beszéljük meg, kérlek!- Hangja és tekintete fájdalmat sugároz
- Mégis mit? Adele ha nem lennék királynő most nem kaparnám így értem. Menj vissza a kis csőcselék bandádhoz!- Fordultam sarkon
Lehet, hogy Adelenak fájnak a szavaim, de ez az igazság.



Hazaérve beálltam a zuhany alá.
Imádom ahogy a meleg víz kényezteti a bőrömet. Az izzadság lassan tűnt el bőrömről. A tusolást egy telefon csörgése zavarta meg. Nehezen kimásztam a kabinból és a hangot kiadó készüléket kezdtem keresni. Justin telefonja csörög és a "Főnök" felirat virít.
Most mit tegyek? Rohadtul idegesítő, hogy már harmadszor hívja! Tétovázva, de felvettem a telefont.
- Tessék!- Szóltam bele a telefonba
A hangomban biztosan érezte a félelmet, ugyanis félek attól, hogy Justin mit fog ezért velem tenni.
- Biebert keresem!- Szörnyen határozott hang jött a készülékből
- Jelenleg nem tudom adni!- Teljesen monoton hangon beszéltem már
- Megkérdezhetem, hogy kivel beszélek?- Hangja ideges volt
Nagyot nyeltem, és félve kezdtem beszélni.
- Rose Windsor vagyok!- Csuklott el a végére a hangom
Síri csend telepedett le. Egyikünk sem szólal meg. Én félek, ő pedig nem tudom miért nem mond semmit sem.
- Az a Rose Windsor?- Hangjában meglepődést véltem felfedezni- A királynő unokája, Rose Windsor?
- Igen, én vagyok.- Halkult el a hangon
- Rose! Nagyon örülök, hogy beszélhetek veled! Remélem jól vagy!- Hangjából ítélve mosolyog
- Igen, jól vagyok!
- Ne haragudj de mennem kell! Kérlek mond meg Justinnak, hogy kerestem! Köszönöm, szia!- Nyomta ki a telefont
Bieber főnöke honnan ismer engem? Honnan tudja ki vagyok? Miért örült meg nekem? Miért tudja, ki a nagyanyám? Miért örül, hogy beszélhet velem? Miért érdekli, hogy vagyok? Rengeteg kérdés és csak egy ember adhat mindre válasz, Bieber!
Még percekig tudnám bámulni a telefont és ezeken a kérdéseken rágódni, vagy bekésen aludni térek és türelmesen kivárom, hogy hétfőn választ kapjak. Azt hiszem, hogy a másodikat választom.
Párnám felráztam, pizsamába bújtam és nyugodtan lefeküdtem aludni.


- Windsor!- Ébredtem fel
Fejem a hang irányába fordítottam, a tulajdonosa az ablaknak támaszkodva mered rám. Karba tett kézzel dől neki az üvegnek. A félhomály miatt nem látom rendesen az illetőt, de pontosan tudom ki a hang gazdája.
- Mit akarsz?- Nyögtem
- A telefonomat!- Lépett ágyam mellé
Fejem a párnába fúrtam, nem hiszem el, hogy az éjszaka közepén képes eljönni egy rohadt telefonért! Párnám alá nyúltam és előhúztam onnan a készüléket. Bieberre pillantottam és felé tartottam a telefont. Már pont vette volna el, mikor eszembe jutottak a kérdéseim. A kezembe lévő tárgyat elrántottam és mint aki újraszületett úgy ugrottam fel ágyamból.
- Ki a főnököd? Honnan ismer engem? Miért örül ha hallja a hangom? Miket meséltél rólam? Miért van neked főnököd? Miért kell visszahívnod? Honnan tud rólam ennyi mindent?- Bombáztam a kérdéseimmel közben pedig egyre csak haladtam felé
- Mi van?- Vágott értetlen fejet- Mi a faszomról beszélsz?- Üvöltött
- Ne kiabálj már! Anyám alszik!- Sziszegtem fogaim közül
- Tudok egy csendesebb dolgot!- Mosolyodott el
Jobb kezével derekamnál fogva magához rántott és megcsókolt.
Hasamba a pillangók édes táncot járnak, gyengéden csókol. Erre szokták mondani, a csók a legjobb dolog elhallgattatni egy lányt. Bieber édesen játszik a nyelvemmel és testünk egyre közelebb kerül egymáséhoz. Ellen kell állnom neki! Azt mondtam, hogy ellentudok neki állni!
Hirtelen löktem el magamtól Biebert.
- Takarodj ki!- Töröltem meg számat
- Na mi van? A nagy királynő mégse tud nekem ellenállni?- Röhögött fel
- Takarodjál már!- Emeltem fel a hangom
- Anyuci nem alszik?- Feküdt le az ágyamba
- De, te is jobban tennéd, de ne az én ágyamba!- Vettem vissza hangomból
Justinnak láthatóan nagyon tetszik, hogy így felidegesít legszívesebben letörölném a képéről azt a kaján vigyort.
- Jó éjszakát!- Kelt fel majd kiugrott az ablakon
Hirtelen az ablakhoz rohantam, de Justin eltűnt akkora már. Idegesen kezdtem pásztázni a területet, hova tűnt? Egy bokor megmozdult. Hirtelen odakaptam a fejem és megnyugodtam, hogy Justin nem halt meg, nincs kedvem egy öngyilkossági tett helyen élni. Mondjuk ha a második emeletről leesik sok baja nem lehet, sőt onnan még egy kéztörést is nehéz összehozni.
Zavartan csaptam bele magam az ágyba. Szemeim lecsuktam és próbáltam visszaaludni.



Nem kapok levegőt! Megfulladok! Próbálok üvölteni de egy szó sem jön ki a számon, csak üresen tátogok. Hirtelen akarok a torkomhoz kapni, de nem tudok. Egész testemben megvagyok dermedve, olyan mintha ezer tégla húzna lefelé a mélybe. Sikítani akarok a fájdalomtól, de nem tudok!
A testem szép lassan kezd elgyengülni, a levegőhiányt pedig már nem érzem. Zavaros hangokat hallok, kiabálás és szirénázás keveredik, amit a síri csend vált fel.
Hatalmas fehérség tárul elém, törökülésből feltápászkodom és félve ugyan, de elkezdek haladni a fehér szőnyeges úton. Talpam ahányszor hozzáér a szőnyeghez különös érzés jár át, mintha az áram csapna meg.
Egy hatalmas fehér ajtóhoz érek, de mikor leakarnám nyomni a kilincset az ajtó eltűnik, a fehérséggel együtt és sötétség keletkezik helyette.
- Mr. Bieber, a párja sajnos halott.

2014. július 20.

Életjel

Sziasztok! 

Ezúttal nem résszel jövök, amit nagyon sajnálok is. Edzőtábor miatt maradtak el a részek. 2-3 napon belül befejezem a követkő részt, simításokkal és mindennel együtt! Nyugisabb résszel készülök, aminek már a fele is megvan. További szép napot!

Xx Belieber