4.Fejezet~ Késő!

- Miért kellett engem megmenteni?

- Mondom,Chicago veszélyes egy hely!

- De kitől kellett engem megmenteni?

- Ha te az tudnád!- Villantott egy sunyi mosolyt és ezzel lezártnak tekintette a beszélgetésünket

De ez nincs lezárva! Ez nem csak ennyi! Ki támadhatott meg? Mit akarhatott! Ki fogom szedni Ryanből!

- Ryan nem olyan nehéz! Próbálkozz már!- Pattogtam neki,  mire ő csak elkezdett még jobban hisztizni, lelövöm!

- De uncsi és nem érdekel!- Csukta be a könyvet és dobta, de a sarokba

- Ryan!- Szóltam rá

- Inkább beszélgessünk!- Meredt rám

- Miről szeretnél beszélgetni?- Meredtem rá már én is

- Erről!- Ment oda a szekrényemhez és elővett belőle egy LV táskát

Baszki abban a táskában van a-a, munkacuccom. Jézusom, honnét tudja?! 

Csak mered rám kérdően. Most mit mondjak? 

- Honnét tudod?- Néztem rá fenyegetően

- Justin mindent tud. Mióta vagy díler?

- Semmi közöd hozzá.- Vettem ki a táskát a kezéből és cipzároztam be                                                

- Anyád tud róla?- Vont kérdőre

- Pont, hogy nem te leszel az akinek kitárom az életem!- Emeltem fel a hangom- De mégis! Te meg mit képzelsz, hogy csak úgy elkezdesz kutakodni a szekrényemben?

- Nem kellett kutakodnom.- Rántotta meg a vállát, mire én csak furán néztem rá

- Mondtam már, Justin mindig mindent tud.

- Akkor az ő parancsára szedted elő a cuccaim?- Villantottam meg egy sejtelmes mosolyt, mire ő csak megrántotta a vállát

Szóval a nagy Ryannek Justin Bieber parancsol, ez de aranyos. És próbára tételre tenni való!

- Vagyis te csak egy kis csicska vagy, akit Justin pedig a főnököd?- Mosolyogtam

- Nekem senki sem parancsol!

- Mégis Justin utasított rá, hogy buktass le!- A végén még jól jövök ki belőle, köszönöm Mr. Bieber

- Mit akarsz, hogy bebizonyítsam, hogy nem Justin az akitől engedélyt fogok kérni akármire is?- Vonta fel a szemöldökét, kisfiú te még nem ismersz engem. Véged! Már tudom is, hogy mivel foglak próbára tenni...

Csak elmosolyodtam, kinyitottam a táskám és elővettem belőle egy adagot.

- Mit szeretnél mit kezdjek vele? Nem nagy cucc, drogoztam már.- Vette ki a kezemből

- A-a!- Vettem vissza és ráztam a mutató ujjam- Ingyen cucc az nem próba, hanem ajándék.

- Te is drogozol?

- Nekem nincs rá szükségem. Én csak pénzt keresek belőle. Sosem próbáltam még és nem is tervezem.

- Na mit szeretnél mit tegyek?- Jött közelebb hozzám, és már szinte levetkőztetett a szemeivel

- Nem!- Csaptam pofán, velem ő nem fog szórakozni! A korábbi is csak Justin igazának a megcáfolására volt jó,sosem engedném, hogy hozzám érjen úgy igazán. Undorító egy srác!

- Kint vannak most is azok a gyökerek a parkban?- Forgattam a szemem, remélem ott vannak. Már sötét van, tegnap is úgy este, sötétedés felé mehettek ki

- Kint, 8-kor szoktunk kint találkozni.

- Vigyél ki!- Haraptam bele az alsó ajkaimba

- Menjünk!- Vonta fel a szemöldökét

- Ryan!- Öklözött le Fredo, de eltűnt a mosoly az arcáról mikor meglátott engem

- Ez meg mit keres itt?- Jött oda Justin full idegesen. Szinte már félelmetes, nem csak szinte, ez már félelmetes! Szemei idegesen pásztáznak körbe, miközben ölni képes tekintetével. Nyakán az erek kidudorodnak, keze remeg a dühtől, tenyere néha ökölbe szorul.

- Velem jött.- Rántotta meg vállát Ryan és "nagyfiúsan" maga után rántott, Justin és Fredo mellett

Talán tényleg nem Justin szabja meg neki, hogy mit csinálhat. Kezdem tisztelni Ryant, az első aki nem hal meg attól, hogy a " Nagy Justin Biebernek " nemet mond. 

- Te meg, hogy kerülsz ide?- Jött oda velem szemben Justin és húzott magához közel, miközben suttogva kérdezte

- Ryannel jöttem.- Néztem rá teljesen nyugodtan

- Ne hazudj! Ryan csak úgy nem hoz magával akárkit, főleg nem a tudtom nélkül!- Markolt bele a hajamba

- Engedj el, vagy felpofozlak!- Gurultam be már eléggé, mégis mit képzel magáról?

- Jó királynő leszel! Pont ilyen kell Julien helyére! Már csak az a kérdés, hogy az ágyban milyen vagy!- Kacsintott rám

- Köszönöm!- Mosolyogtam, majd kiszedtem magam a szorításából, inkább nem ellenkezek, a végén még megver

- Sziasztok!- Hallotta egy visító hangot magam mögül, mire egyből megfordultam

- Szia hercegnő! Vagy inkább bukott hercegnő?- Húztam kicsit az agyát, mire észrevehetően megszeppent

- Mit csinál ez itt?- Nyávogta

- Velem jött.- Állt be elém Ryan

Miért áll ez be elém? Kikaparná a szemem egy porcelán baba? Vagy megütne? Tök felesleges. Simán megvédem magam, ezt már nem egyszer bizonyítottam! Ettől meg nem fogom összepisilni magam.

- Hagyd Ryan!- Léptem ki a védéséből

- Ne!- Próbált meg visszatuszkolni maga mögé, de eredménytelenül

- Na mi van? Már az alattvalóimat sem hagyod békén? Neked ott van a parasztság!- Forgattam szemeit

Mi van? Ez hülye? Milyen alattvalói? Parasztság? Hol érzi ez magát, a XIII. században? 

Szerencsére nem csak én akadtam ki hanem a mögöttem védelmező társaság is. Főleg Justin, elindult Julienn felé, de ez a szőke cicababa már remeg, kezdek én is félni... Justin nem lehet kispályás, ha azt is tudta, hogy díler vagy meg már Julien is retteg tőle. De menekülni nem mer, kezdem sajnálni a csajt. Fredo, Ryan Crish, Jack és Daniel akik mellesleg ikrek, elkezdték őt követni. Jackék pedig a 'Jack Daniels' nevű alkoholról kapták a nevük. Eléggé érdekes párosítás, de ok. Crish, ő évfolyamtársunk, de szerencsétlen nem az eszéről híres.

- J-J-Justin nem úgy értettem!- Húzta össze magát apróra az amúgy is pici Julien, a két kutyája már úgy 10 méterre voltak tőle. Tényleg félnek Justintól!

- Ribanc!- Üvöltött rá Justin és előhúzott a farzsebéből egy pisztolyt

- Kérlek ne!- Könyörgött sírva

- Késő!- Húzta fel a ravaszt Justin

- Ne!- Üvöltötte Julienn utolsó szó jogán

Késő... Justin gyomorba lőtte. 

- Intézzétek el ezt a ribancot!- Adta ki Justin a parancsot

Most mi lesz ezzel? Meghal? Kórházba viszik? Félek... Én leszek a következő? Justin eléggé határozottan szedi felém a lábait. Most megöl? Chicago tényleg nem az én városom!

3.Fejezet~ Mi mentettünk meg

Azóta sem tudom, hogy ki volt a tegnap esti támadóm. Mire megfordultam már senki sem volt mögöttem, egyszerűen eltűnt. Talán képzeltem az egészet? Nem is volt ott senki? Ennyire bolond lennék? Nem is tudom...

- Rose!- Üvöltött Adele amint meglátott a folyosón, majd odasétált hozzám

- Te tényleg beolvastál tegnap Juliennek?- Vigyorgott

- Őőőőő... Hát... Mondhatjuk úgyis. De te ezt honnét tudod?- Kérdeztem számon kérően

- Nicktől.- Rántotta meg a vállát- Nick végig nézte, és elmesélte, hogy nem kicsit aláztad meg.

- Én-én csak magamat adtam...- Hajtottam le a fejem

- Hééé! Csajszi! Ez nem ciki! Emeld fel a fejed királynő, mert leesik a koronád!- Emelte fel mosolyogva a fejem, és amikor már én is mosolyogtam rám kacsintott, kicsit zavar, hogy mindenki királynőnek meg ennek a variációinak hív... De hát, nem lőhetem ki emiatt az egész iskolát. Sajnos.

Beérve a tesi öltözőbe megcsapott a jellegzetes test szag. A futók még csak most öltöznek át, hiszen nekik nulladik órában is van egy edzésük. Mire bejutok az öltözőbe már a szaglószerveim nem fognak észlelni semmit sem... Undorító... És még tesizni sem tesizhetek, hiszen porcpuhulásom van a térdemben, és egész éves felmentésem van tesi alól. A tanárnak már mutattam azt mondta, hogy menjek át a fiúk tesitanárához Mr. Benett-hez. Ő neki segítsek, mert a "fiúkban segíteni kell, de beteg az aki segíteni szokott"... Mrs. Nem Tudom Hogy Ki, nagyon tud magyarázni. 

- Jó reggelt! Mr. Bennettet keresem!- Lépetem be a tesitanári ajtón

- Én vagyok az! Miben segíthetek?

- Rose Windsor vagyok. Új diák. A testnevelő tanárnő önhöz küldött, hogy segítsek mivel felmentésem van.- Adtam a kezébe a felmentést. Gondosan végig olvasta, majd vissza adta

- Ebben az esetben, hozd azt a noteszt légyszívest!- Mutatott egy Fernando Torreses kis noteszre. Nem feleseltem megragadtam és a tanár úr után indultam

- Na szóval! Srácok! Ma futunk!- Üvöltötte teljes határozottsággal- 500 métereket mindenkinek lemérem! 15 percetek van bemelegíteni! Gyerünk!- Adta ki az utasítást, mire az össze felugrott a földről és melegíteni kezdett. Úgy tűnik, hogy ettől a tanártól félnek, még a fiúk is... Már ott tébláboltam Mr. Benett körül egy ideje amikor megszólalt

- Miss Windsor! Igaz? Persze, hogy igaz.- Válaszolta meg a saját kérdését, amit kicsit furcsálltam- Egyenlőre nincs szükségem rád, ülj le a lelátóra és majd szólok, amikor kellesz. Csak bólintottam egyet és leültem a lelátóra

Szörnyen unalmas itt ülni, ha legalább valamelyik csinálna valami érdekeset, de semmi. Inkább zenét hallgatok, betettem a fülembe a fülhallgatót és hátradőltem a meglehetősen kényelmetlen ülésen, ha már ezt lehet annak nevezni. Lelki békémet, egy tapló zavarta meg amikor kitépte a fülhallgatót a fülemből.

- Mr. Benett hív, királynő!- Találtam magam Fredoval szemben. Királynő? Már ő is kezdi...

- Tegnap nagy voltál!- Suttogta mintha félne attól, hogy valaki meghallja

- Te miről beszélsz?- Flegmáztam

- Juliennel a parkban, csak emlékszel rá bébi...- Bébi?! Mit bébizik ez itt nekem? Nem mondok semmit mert csak üvölteni tudnék, odasétáltam Mr. Benett mellé és vártam, hogy mi lesz a feladtam, mint valami jó kislány.

- Rose! Te fogod őket indítani!- Kaptam ki a parancsot, tényleg parancsnak hangzott... Úgy viselkedik a fiúk előtt és velük szemben, mint valami ezredes. Szörnyen mély, határozott hangja csak úgy harsog, mikor kiabál, az arca pedig nem túl barátságos valamit lehet úgy 2m.

Kezemben az indítóval odaálltam a futópálya mellé és tettem a dolgom, teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott voltam, míg meg nem hallottam az utolsó kör neveit.

- Nate Sheo, Nick Duncan, Justin Bieber, Alfredo Flores, Ryan Butler- Üvöltötte a "parancsnok". A fiúk a fel"olvasás" sorában beálltak. Ők az utolsók, így én is előre sétáltam Mr. Benett-hez.

Ki hitte volna, hogy Justin normális is tud lenni amikor meglát. Én nem. El sem hittem, hogy nem tett semmi megjegyzést, tesiórán. Talán mindig Mr. Benettel kéne lógnom... Nem. Mégsem.

- Babám...- Lökött Justin a falhoz- Dögös voltál az indítóban a kezedben. De jobban néznél ki, ha benned lennék!- Fejem mellé szorította a kezeim, és suttogta az arcomba, próbáltam a falba bújni, hátha ott találok menedéket. De nem találtam, Justin egyre közelebb és közelebb jön hozzám, ha az már lehetséges. Centik vannak már csak köztünk, de még mindig közeledik. Ajkaink már szinte egybe olvadnak mikor rám lehel. Tökéletes ajkai már szinte egybe olvadnak az enyémekkel. Gyönyörű barna szeme, pedig megbabonáz. Mi? Hülye vagyok én? Rose nem gondolhatsz ilyenre! Hülye vagy! Ennyi, Justin megfog csókolni és nem fogom tudni megállni, hogy ne csókoljak vissza, sosem tudom megállni. Tököm rúgom, egyszerűen tökön rúgom.

- Fiatalok! Ne itt ha kérhetem!- Üvöltött Mr. Benett ezzel megmentve az életem, mivel Justin adott egy puszit a nyakamra és eltávozott. Nem is tudom, hogy köszönjem ezt neki meg, talán sehogy. Nem kellett megrúgnom Justint sem semmi, csak átélnem az a szörnyűséget és még meg is puszilt... Pfúúúúúúúúúúúúúj!

Most meg még ülhetik is előtte. Töri... Töri... Töri... Utálom meg egyben szeretem is. Mikor kicsi voltam dédmamám sokat mesélt a történelemről, sok olyan sztori is volt bent, amit még ő is a dédmamájától hallott. Ilyenkor szoktak engem irigyelni, hiszen nekem könnyebben mennek ezek. Kiskorom óta már tudom őket. De a USA története nem kedvencem, ezt régen sem hallgattam végig sosem. Mindig hisztizni kezdtem, hogy ez uncsi. De amikor a Windsor-házról tanulunk akkor meg órán unatkozom, mert jobban tudom az anyagot, mint a tanár, sokan nem szokták érteni amikor magamba röhögőgörcsöt kell kapnom, akkor hülyeséget tanít.

- Sziasztok gyerekek!- Jött be Mrs. Trachtenberg, aki a szokásos üdvözlést kapta az osztálytól. Pár kézlegyintés, néhány köszönés és pár megjegyzés.

Szörnyen unalmas. Mindent tudok, ezek a gyökerek meg csak hülyéskednek meg beszólogatnak. Szinte már sajnálom, de én biztos, hogy nem hagynám ezt...

- Mrs. Trachtenberg! Rose úgyis tudja az anyagot, engem meg nem érdekel. Nem mehetnénk el?- Kérdezte Justin

- Nem!- Válaszoltam hátrafordulva

Justin szörnyen szánalmas. Ilyen olcsó próbálkozást, Mrs. nem is reagálta le én pedig feltűnően kedves voltam vele. De az előbbi és a mostani után már egy akkor pofon vágással jutalmaztam volna meg szívem szerint, hogy feje se marad. Végre megszólalt a csengő, de Mrs. még feltette a kezét, hogy még beszélni szeretne, az osztály nagy része el is hallgatott.

- Szóval ennyi lenne mára, jövőhéten dolgozat akinek valami nem megy, az szóljon nekem vagy keressen meg valakit aki érti.- Ryan egyből feltette a kezét, de megszólalni már nem engedte Mrs. Trachtenberg- Ryan felejtsd el! Rose! Segítenél nekem és elintéznéd a padtársad korrepetálását?

- Persze.- Nem vagyok túl lelkes, de oks... Mrs. csak egy bólintás köszönte meg és kirohant  a teremből

- Mehetünk?- Állt meg mellettem Ryan órák után

- Öhhm... Hova?- Értetlenkedtem

- Hát hozzátok...- Forgatta szemeit, biztos a töri miatt, vagy nem...

- Jaa. Persze.- Mikor kimondtam előkapott egy Maserati kulcsot a zsebéből, próbáltam leplezni azt, hogy nem kicsit lepődtem, de nem igen tudom, hogy sikerült e.

Nem gondoltam volna itt akárki ilyen autója van. Nálunk ez normális volt, csak úgy mint ha sofőröd volt aki limuzinnal cipelt. De itt, ebben a porfészekben... Ryanen amúgy látszik, hogy van pénzük, csendes, hideg, elegáns. Tipikus gazdag kisfiú. De, hogy az ilyenek mit csinálnak Justin körében? Talán Justin meg egy Rolls- Royceval jár. Az lenne már csak vicces. A 2013 legdrágább autójával rohangálna ez a kölyök...

- Ryan!- Állt meg mellettünk valaki

- Mondjad!- Szólt vissza Ryan miután öklöztek

- Hova mész?

- Roseékhoz.- Biccentette felém a fejét

- Semmi tapi! Csak utánam!- Röhögött fel az a bizonyos személy a másik kocsiban, nem bírom!!! Ki ez a fasz? És mit képzel magáról?

- Mit csak utánad?- Dőltem előre és szembe találtam magam Justinnal, aki egy Rolls-Royceban ült. Mi van? Ez most komoly? Miért kell nekem ilyenekre gondolnom?

- Holnap este, bébi!- Kacsintott át az a fasz

Elég! Ő nem is érhet hozzám! Nem, hogy elsőnek! Megfogtam Ryan csuklóit és úgy, hogy Justin jól lássa, a mellemre tettem őket, majd belemarkoltam. Justin elkezdett fehéredni, talán a fal sem volt világosabb. Nem szokás, hogy a legjobb haverja előbb hozzá ér a csajhoz, mint ő.

- Bocs, de úgy néz ki, hogy a barátod megelőzött.- Ezzel fel is húztam az ablakot

- R-Rose...- Dadogott Ryan

- Nyugi! Csak Justin miatt volt. Ez semmit sem jelent.- Mosolyogtam

- Akkor jó...- Fújta ki a levegőt

- Mi van ennyire ronda lennék?- Kérdeztem röhögve

- Igen.- Röhögött már ő is

Furcsa, hogy Ryannel pont ezen poénkodok. De, nekem ez tényleg nem volt semmi sem. Csupán annyi, hogy Justin megtudja, hogy hol a helye. Én nem egy ribanc vagyok, bár most ezzel lehet, hogy valami hasonlót közöltem vele, de nem érdekel! A lényeg hogy, ő pofára esett!

- Királynő lehetnél...

- Mi?

- Okosabb vagy, szebb vagy, idősebb vagy, bosszúsabb vagy, kegyetlenebb vagy, mint Julienn. Ki tudnád ütni. És tegnap nem rohantál el sikítva, amikor hátulról megtámadtak.

- Te voltál az?- Emeltem fel a hangom

- Nem.

- Akkor honnét tudsz róla?

- Mi mentettünk meg. Chicago veszélyesebb, mint hinnéd!