2014. február 2.

9.Fejezet~ Tulajdonom

- Te meg miről beszélsz?- Kérdeztem enyhén rebegő ajkakkal
- Nyughass már végre!- Üvöltött rám
Szemei már szinte vérben forognak az idegtől, csak az a kérdés, hogy én idegesítettem fel, vagy... "más"? De az előbbi... Átment a tűzön, majd együtt kijöttünk... Rengetegen haltak már bele ilyenbe, de mi nem. Kiskoromban egyszer a kandalló előtt játszottam és egy lángcsóva megégette a kezem, de az nem olyan volt, mint most.Azóta is megvan az égés nyom, de az csak egy kis ideig tartott, de ez most... Olyan volt, mint az örökké valóság.

- Nem tudok megnyugodni! Mi vagy te? Az ember nem sétálgat csak úgy a tűzön keresztül!- Üvöltöttem már én is, mire hirtelen lefékezett
Szemei vérben forognak, homlokáról folyik ma víz, valamint teljesen mereven, félve pásztázza a területet. A félelem elillant, határozottság költözik helyére.
- Válaszolj már!- Üvöltöttem már
- Maradj már csendben!- Sziszegte, majd lenyomta fejem
- Miért is?- Meredtem rá
- Kussolj már!- Fogta be egyik kezével a számat

- Gyere!- Rángatott ki a kocsiból, egyenesen az erdő sűrűjébe
- Miért?- Rántottam ki kezemet a szorításából
- Ne szórakozz már!- Emelte fel a hangját- De felőlem meg is dögölhetsz!- Rántotta meg a vállát, és kezdett el sétálni
- Mi van?- Tártam szét a karjaim, miközben homlokom ráncoltam
- Jól hallottad.- Mondta nyugodtan, miközben a zsebeibe csúsztatta kezeit
-Hogy a fenébe kerül ide Bieber?- Hallottam egy üvöltő mondatot, ismerős a hang. Egyből odakaptam a fejem és megpillantottam egyik el rablóm.- J-J-Justin!- Suttogtam dadogva, miközben félve ránéztem
- Én szóltam.- Szívott bele cigijébe- Végül is, nekem nincs mitől félnem- Ült le egy sziklára, amit egy óriási fa ágai szinte teljesen eltakarnak

Sosem erősítettem a félős emberek csapatát.
Sosem tartoztam a türelmetlenek közé.
Első látásra ítélek, de döntök elhamarkodottan.
Talán ezek miatt körköz már itt egy órája. Justin még mindig ezen a rohadt sziklán fetreng, a másik kettő pedig eltűnt, ami egyben megnyugvás és egyben rémisztő. Kezdek kifogyni a türelemből, egy órája egymáshoz sem szólunk. De ő még mindig rezzenéstelen arccal fekszik, teljesen higgadt. Szinte már rémisztő, a higgadtsága, nyugalma. Egyre gyorsabban járkálok fel-alá, hiszen kezdem elveszteni a türelmem és üvöltéssel fogok kitörni. Justin szereti feszegetni a határaim, hiszen most is csak kajánul vigyorog miközben én egyre jobban és jobban begurulok.
- Elárulnád mi a fene olyan vicces?- Üvöltöttem rá
- Itt lesz a csaj!- Hallottam egy ismerős hangot és egyre szaporább lépteket
Most nagyon is a rettegő emberek csoportját erősítem. A lábaim remegnek, a szám rebeg, egyre szaporábban veszem a levegőt, a föld pedig forog. Reflexből Bieberre kaptam a fejem, aki kezemnél fogva berántott a sűrűbe, ahol eddig tanyázott.
A zöldes levelektől semmit sem látok, mozdulni nem merek, csak a hallásomban bízhatok... és Justinban... Végül is, itt bujkálok Justin Bieberrel, két díler elől, egy erdőbe, egy sziklán amit bokrok fednek, miért is ne? Ez teljesen normális dolog! Chicagoban...

Hallószerveim érzékelik, hogy egyre csak közelednek. Hirtelen egy fekete folt került elém, majd egy faág roppanását hallottam. Itt vannak. Itt... Vannak.. A félelem nagy úr, főleg ha halálfélelmed van. Az életem foroghat kockán, szinte már minden egyes porcikám remeg. Hátulról hirtelen két erős kar kezd magához húzni. Egyből hátrakaptam a fejen és "szerencsére" Justin sunyi mosolyával néztem szembe. Láthatóan élvezi, ahogy rettegek és még ijeszteget is pluszba, nem is ő lenne. De valahogy védőkarjai közt, nem félek annyira. Szörnyen érdekes egy gyerek, egyszer védelmez, máskor kitudna nyírni, lehetetlen megérteni őt. Akármi legyek, ha kiigazodok rajta!
- Nyugi!- Suttogta fülembe, majd végighúzta fogait nyakamon, mire elég jól hallhatóan felszisszentem
- Idióta!- Kaptam nyakamhoz, talán a kelletnél nagyobb hangerőt használva
- Cicc-cicc Rosei gyere elő!- Hallottam meg a kopasz hangját, mire összerezzentem
Egyre szaporábban veszem a levegőt, azt hiszem ennyire még abban a viskóban vagy miben sem féltem. Talán azért, mert ott még nem igen voltam magamnál, vagy csak mert nem szöktem már meg tőlük egyszer. Mindegy is... Azt hiszem, halálra vagyok ítélve. Remek! Hirtelen eltűntek rólam a védőkezek és a bokor megmozdult és zörögni kezdett. Reflexből hátrakaptam a fejem, de Justin már nincs itt.
- Bieber!- Üvöltött fel az egyik rémült hangon
- A csaj az én tulajdonom!- Hunyorított Justin


10 megjegyzés: